mese a tüdőről

nézd, hogy urizál a tüdő
rá se néz a májra – legyen az
resztelve vagy rántva
és a vesepecsenye
– mondja – nem rokona
de még ismerőse se

Tüdő úr (à la szalon)
vallja hogy ő az asztalon
a legbölcsebb lakó
bizonyítja ezt a villa
kanál kés törpe léte
(mind csak az eszcájg része)

de mindig ott állt a tál
és e bérleményt pár
gombóccal osztva meg
táplál reményt hogy egyszer
húsokkal és levesekkel
együtt említik az étlapon

de hiába e gőg – a kutyabőrt
és a szalon-kacagányt
most elvitatja a tudomány
mondják az orvosok:
hízhat a máj – ugyanis
egy bizonyos Szalon de Spicc

(valamilyen fokon)
– ha balkézről is: rokon
így hát a tüdőt –
mert kékvér helyett
csak vereset kapott
– a fene eszi meg

(2005)