és az anya szól: Egyetlenem igyál!
Tejem számodra lélekaltató,
szeretetével etető Fennvaló.
Szívem melege óvja szemedet,
látom mosolyogni csillaggyermeked.
Mese, beszéd
By efereszés az anya szól: Egyetlenem igyál!
Tejem számodra lélekaltató,
szeretetével etető Fennvaló.
Szívem melege óvja szemedet,
látom mosolyogni csillaggyermeked.
4 hozzászólás
Kedves eferesz!
A versed mondanivalója nagyon szép, az anyai szeretet legintimebb részét fogod meg. Viszont maga a vers döcög sajnos, ami ehhez a témához sajnos nem szerencsés. Továbbá nem értem, a megjegyzés, hogy kapcsolódik a műhöz.
Üd.: Szalai Mihály
Kedves Mihály!
Nagyon köszönöm Neked, hogy olvastál, azt is, hogy véleményt alkottál róla.
Természetes, hogy döcög a vers, mert ez még csak az egész része, ezért idegen a megjegyzés is számodra, de minden jó, ha jó a vége.
Még csak annyit, hogy többről van benne szó, mint anyai szeretetről.
Üdvözletem!
Kedves Eferesz! Tetszik a címben a vessző, illetve maga a cím. A régi iskolai mondóka jut az eszembe róla, tudod, amivel a vesszők használatára tanítottak minket: "A királynőt megölnötök nem kell félnetek jó lesz…" stb. Nem mindegy van-e benne vessző és hol? Az elmélkedés lényege szíven ütött, annyira tiszta a mondanivaló, annyira világos…és képi. Üdvözlettel: én
Köszönöm Neked, kedves Bödön, hogy most is benéztél!
Bizony, hogy nem mindegy, na de majd jön a folytatás, remélem az is megérinti szívedet.
Szép napot!