2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szonett

    Mesebeli

    efereszBy 27 hozzászólás1379 megtekintés

    Mesebeli tájon árnyak suhannak,
    kicsi és nagy koromsötét világuk,
    a lényegből kinőve fényért vannak,
    mindig ott ragyog fölöttük királyuk.

    Nem félnek tőle, mert ilyen az élet,
    benne van minden, mit szívvel adhatott,
    dalból dalt dalol a dalnok természet,
    ez a dolga: dicsérni pillanatot.

    Fenséges e hely, megáldott égtájak
    csillagködhöz érnek, bűvöl a Tejút,
    s arra kér engem, hogy vele sétáljak,
    hogy együtt nyissunk az Ég felé kaput.

    Ezen a meggyötört lélek révbe ér;
    tábortűz lángjánál táltos ló mesél.

    Share.

    27 hozzászólás

    1. Bödön on

      Szia Eferesz! Szeretem ezeket a látszólag nem mindig összepasszoló képeket, kicsit abszurdak, de abszolúthe abszurd fejembe mégis belemásznak. Elképzelem az elképzelhetetlent, ahogy kézen fogva sétálsz a Tejúttal, (megteszed, hiszen olyan szépen kért) megnyitjátok az Ég felé nyíló kaput, ami egy nagy zöld rét közepén áll, s meggyötört lélekkel révbe értek, Te és a Tejút! S már látom ott, továbbhaladva a vers-szárnyakon, h ott lobog egy nagy tábortűz, mellette áll táltos-ló és mesél. Meseszerű!:) Üdvözlettel: én

    3. aLéb on

      Ahogy Bödön írta, nagyon intuitív, és mégis teljes történetű a versed. A szonett-forma tizenegyeseit, a shakespeare-i megoldás rímképletét remekül hoztad, az "égtájak – sétáljak" rímpár kegyetlenül jó:-). Ezért aztán: ez a versed Mesebeli, dicséretem bezsebeli :-). Örömmel olvastalak.
      aLéb

    7. jerrynostro on

      Kedves Szabolcs!

      Sok kérdőjel maradt bennem olvasás után, versed hogyan lenne célszerű értelmezni, de egy dolog bizonyos, felemelő érzés végigolvasni!
      Írtad egy hozzászólásban, hogy varázsolni akartál, ez maximálisan sikerült.
      Talán jobb is így, hogy több értelmezésre van lehetőség.

      Üdv.:Tamás

    8. tigerjnr on

      Kedves Szabolcs,

      Fenséges szonett; megörvendeztetett; köszönöm! Egy aprócska megjegyzés erejéig: annyira andalító, "bűvölő", hogy a "D" betűs alliterálás "dadogó diadallá degradál"; de lehet, hogy csak engem zökkentett ki a kemény "d" betűk kopogása 😉 … Köszönöm még egyszer, örömmel olvastam! Maradok tisztelettel:

      tig

    10. Horák Andrea Kankalin on

      Szia SZABOLCS! :)))

      Nagyon tetszik, amit a szonettek terén műveltél eddig, és most is. Látom a fejlődés lehetőségét benned, jelenleg azt tapasztalom, hogy elkaptad a fonalat. Na, ez még nem tökély, csak tiszta út, amin már elindultál. Nagyon nehéz ez a forma, nem csak a technika jellemzi, hanem a végtelen űr is, mi merülésre késztet.
      Nem semmi ezt az összhangot produkálni, viszont itt megláttam ezt.
      Kíváncsi vagyok további kibontakozásodra is! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • eferesz on

        Kedves Kankalin!
        Ennek igazán örülök, tudva azt, hogy még egy nagyon hosszú és szép út vár rám. Igazad volt amikor azt azt írtad, hogy magába fog szippantani.
        🙂
        Ez van, és hálás vagyok ezért.
        Annak meg kifejezetten örülök, hogy egy láthatatlan kéz fogja a tollat, és vezet amikor írok, mert ezek a gondolatok nem szonettnek készültek, és lám.
        🙂
        Szeretettel!

    Leave A Reply