Mesebeli tájon szaladok,
Fölöttem felhők csillagok,
Rózsaszín ködfátyolon át
Látom milyen szép a világ,
Mesebeli tájon szaladok,
Lepkék, virágok után futok,
Boldogság illatú a levegő,
Szállok a föld felett mint a szellő,
Mesebeli tájon szaladok,
De talán csak egy álom után futok,
Mert csak a képzeletem e mesebeli táj,
Ha fölébredek a szívem még most is fáj!
9 hozzászólás
Olyan szépen indult és szomorú lett. 🙁
A szerelem jutott eszembe a versről… lehet, hogy nem véletlenül?
Igen igazad volt,nem véletlen, hogy az jutott eszebde, arról szól!
?
Ezt nemis látam még, hát talán az eleje ?
remélem majd utoléred ezt az álmot és nem fog fájni a szíved!
Üdv:Katus
Szia! Szép és könnyed vers, csak hát a vége tényleg szomorú, de attól még nagyon tetszik!
Köszi hogy olvastátok! :))
Kedves Beya gratulálok nagyon szép versedhez.
Szeretettel: Györgyi
Köszönöm:))