A végtelen tavasz. Talán az álom,
a vágyak érthetetlen íve tör meg,
ahogy mesékbe hajlik át a földnek
megébredése minden új virágon,
a színek orgiája és a kánon,
fehérre sárga, összevissza zöldek
agyamban újra át- meg átömölnek
erekre bontva szervezett világom.
Tavasz. Szememre csók, halálra élet,
becsapni jössz, tudom, de így fogadlak,
s Te új virágaidban elmeséled;
ha nyitva vár a szív, akár egy ablak,
a szirmokon ma öntudatra ébred
szerelmes álma mind a pillanatnak.
18 hozzászólás
Kedves aLéb!
Ha így folytatod, rá fogok kapni a verseidre.
Ez egy szépséges szonett, ha nem tévedek!
Szeretettel és örömmel:
ildikó
Kedves Ildikó, örömmel látlak :-).
Igen, ez egy szonett, nem tévedsz.
Köszönettel
aLéb
Kedves aLéb!
Már a cím is felkeltette az érdeklődésemet, nem csalódtam a szonettedben sem, csak egy szót írok: SZÉP!
Szeretettel: Panka
Köszönöm szépen, Panka!
aLéb
Drága aLéb!
Örülök, hogy olvashattam írásod!
Egyszerűen gyönyörű!!!!
Szeretettel: Tünde
Tünde, örülök, hogy tetszett, nagy örömmel láttalak.
aLébb
Gyönyörűséges ez a szonett, aLéb.
Ida
Kedves Ida, köszönöm, ha ilyennek olvastad :-).
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Most is nagyon tetszik, a hatása épp olyan nyugtató, mint ahogy először éreztem. A zűrös hétköznapokon igazi menedék, az első terzinákban megfogalmazott bizonytalanság se zökkent ki.
Varázslata van ennek a versnek, jó itt megnyugodni. Nagyon hoztad a szonett által megkívánt mélységet. A rímeken most jobban elgondolkodtam. Néhány helyen talán lehetne még finomítani rajtuk, de az biztos, hogy a tartalma kivételesen hatásos.
Köszönöm az élményt! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igazad van, a rímekkel én sem vagyok teljesen elégedett, talán éppen átmegy a léc fölött jónéhányuk. Dolgozni kellett volna még ebből a szempontból a verssel.
Talán éppen azért nem tettem, amit itt te is megfogalmaztál: elolvasva van benne egyfajta nyugalom, amit nem volt szívem megbolygatni. Azt is jól látod, hogy a technika elvitte, ezért vallom, hogy azzal sokat lehet hozni egy versen :-).
Köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
Kedves aLéb!
Hálásan köszönöm, nagy dolog írással csendet teremteni, Neked pedig sikerült, még egyszer köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Szabolcs, nagyon szépen köszönöm a véleményedet, örömmel olvastam.
aLéb
Szia!
Nagyon szép ez a szonett. Kellemes,nyugalmat árasztó, elgondolkodtató. Gratulálok! hundido
Köszönöm szépen, hundido!
aLén
Kedves aLéb!
Elsőre a sorazonosság tűnt fel. Szeretem ezt a párosítást. (hatodfeles/szonett)
Két dolog vonzotta a szemem a gördülő szavak közben. Az egyik a kvartinák, tercinák szétválasztása dramaturgiailag, ez a fajta megoldás kicsit megállít, de mégsem töri meg a verset. Nagyon jó megoldás! Ma is tanultam egy fogást. 🙂
A második kvartinát olvastam el legtöbbször, mert bár elsőre is átérezhető mit akarsz megfogalmazni, érteni akartam, hogy miért az a zárósor és miért úgy, ahogy.
A kánon szóra vártam egy mélyebb felütést szavak szintjén, hogy maga a zenei kánon egymásra hajló, visszatérő motívumai a tavaszi színekkel jelenítődjenek meg a vers szintjén. Ez szerintem tudatosan el is kezdődik a "fehérre sárga" sornál, csak nem fut tovább. Persze ezek csak érzetek, lehet a koncepció más volt.
Kíváncsi vagyok.
Minden jót!
Mákvirág
Kedves Mákvirág!
Örülök, ha tatszett a vers formai megoldása, és hogy koherensnek érzeted a tartalmát is. A tercinák felütése visszautal, de befelé visz szándékaim szerint, ha ezt érezted, már jó :-).
A kánonban nincsen több, mint a színek összefelelése úgy, hogy minden eleme külön is megszólít, ebbe nem szántam többet.
Nem szoktam a verseim magyarázni, örülök, ha ennyi minden, amit itt leírtál megszólított a versből, köszönöm.
aLéb
Kedves Aléb!
A vers már bő kiértékeléseket kapott alább. Én csak annyit mondanék: ide hívott a címe, s a tartalma fog visszahívni.
Üdvözlettel: Laca
Laca, örülök, ha tetszett. Köszönöm.
aLéb