A távolokra bánat ül,
csavarja oly kegyetlenül,
marokra fogva szívem,
hiányodon kesergve fúl
az óceánba álnokul
a szenvedély belőlem.
Kihalt, kopár mező a lét,
felélte mára mindenét,
a tér unottan ásít,
kihűlt, akár a szalmaláng,
habár előtte oly falánk,
utána bánja váltig.
Elillanó szerelmedet,
ha így esett, sebaj, vigyed,
terítsd le más mezőkre,
marad csupán a pillanat
a Kurca-parti fák alatt,
örökre megkövülve.
2 hozzászólás
Kedves Imre!
“Kihalt, kopár mező a lét,
felélte mára mindenét,”
Nagyon sok dologra érvényes!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Igen, nagyon jól látod.
Barátsággal, Imre