Köröttem mindenki halotti-tor-szaggal bevont,
gyászmenettel leplezett meztelen bigott.
Titkot suttog a slepp és minden panaszos lidérc,
mert túl sokat ivott és tátongva tántorog,
mint a hetvenes években a sok mámoros vigéc.
Én is a hajnalt búsulom,
a páracsepp egy rúzsnyomon már túlsuhant,
halotti-tor-szagú a napkelet a húsomon,
fanyar bűzt hordanak szét a vén szelek.
Köröttem minden olyan elhagyott,
mint pompás parádéban kitört hatalmas
ablakok által szegélyezett matracok;
már az égbolt is csak ezeken hempereg,
mint az összes gyászmenettel leplezett meztelen bigott.
4 hozzászólás
Kedves csiszkovics!
Van ebben a versben néhány igen találó kép. /Én is a hajnalt búsulom, mint pompás parádéban kitört hatalmas ablakok, halotti-tor-szagú a napkelet/. De például a páracsepp meg a suhanás valahogy üti egymást. Mondjuk esetleg így: páracsepp párolgott egy rúzsnyomon… Persze, mindenki maga írja a versét, és egyáltalán nem akartam megbántani a
javaslatommal.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Örülök, hogy itt járt. Nem bántódok meg szerencsére egykönnyen. 🙃
Én látom, ahogyan suhan egy páracsepp, de ahogyan Ön is írta, mindenki maga írja a versét, mindenki maga látja a világát. Köszönöm, hogy megtisztelt!
Üdv:
András
Én valamifajta mindent körülvevő és mindent átható világot látok benne. Ez a bigotttsàg mindenre kiterjed. Nincs menekvés. Kissé nyomasztó hangulat… Igazi abszurd vers.
Kedves csiszkovics!
Én kiválónak látom minden abszurdnak látszó megfogalmazására ellenére, mert ugyan mivel is lehetne jobban kifejezni az élet jelenségeinek abszurd voltát, mint azzal, hogy érzékeny válaszokat adunk rá!!
"Köröttem mindenki halotti-tor-szaggal bevont,
gyászmenettel leplezett meztelen bigott."
A végén meg jött a megerősítés, a dupla hangsúly!:-)
Elismeréssel, és tisztelettel: pusztai