Volt egy pillanat, amikor azt hittem tévedtem
De az idő bebizonyitotta, nem volt véletlen
Nekem rendelt a sors,nekem szánt az élet
Nem kérek nagyobb ajándékot, egyedül Téged
Fogd meg a kezem, és úlj le mellém
Úgy nézünk ki távolról, mint egy csodás festmény
Két szerelmes némán összebújva
Szél ébred halkan fújva
Azt suttogja, együtt leszünk örökre
Kéz a kézben, némán szeretve
3 hozzászólás
jajjjjjjj ne írj ilyen gyönyörű verseket mer elbőgöm itt magam,csodálatos hogy ilyen szépet irsz neki és ilyen boldog vagy!
Húú Steve… ez gyönyörűszép!
Boldogságos együttlét!
Kedves Stevee!
Versed akár egy lírai dal szóvege is lehetne:) Gratulálok!
Üdv: Borostyán