semmi szívből, semmi fejből, mint emlék?
Mi lesz majd kemény földemen a lábnyom?
S vajh mi lesz a nemlét?
Összeomlok, mint a kőfejű bástyák,
ha már megvolt a végső ütközet;
majd megszokom örök békém hallgatását,
a mennyet s a követ.
Nem tudom melyik lesz nehezebb,
vagy szabadabb.
Melyik, mit rejteget.
melyik mit tagad.
Mit a menny, s mit a kő…
Emberiségemből marad e valaki
szerethető?
S vajh a szív fog még vallani?
Mi lesz, ha holnap az újkor csizmái járnak,
s taposnak mindegy milyen lángot
a halál megtagad engem a világnak,
s tőlem a világot…
S hogyha majd mindenért
fizetni kellene,
Mi lesz, ha majd mit sem ér
egy ember élete?
3 hozzászólás
Az egész vers egy hatalmas költői kérdés.
Vajon mi lesz?
Szeretettel gratulálok: Noémi
Kérdeznék valamit Tőled Béla….itt válaszolj, kérlek!
Mi lenne, ha nem feltételes módban lennének azok az igék az utolsó versszakban?
S hogyha majd mindenért
fizetni kell,
ha majd mit sem ér
egy emberélet, mi lesz?
A majd szó eleve feltételez.
Nagyon szép versbe szedett örök kérdések.
Ami az utolsó versszakot illeti, egyetértek Noémivel. Az a variáció nekem is jobban tetszik.
Tetszik nagyon a versed, gondolkodásra késztet.
Üdv. Ida