A beton még meleg volt, éppen
egy új feladat várt, hogy megoldjam,
s mégis: tenyerem a kőre lenyomtam,
s egy repülőt néztem az égen.
Némán szállt a gépmadár,
felette millió apró szösz fénylőn
feküdt a fekete bársonyterítőn.
Néztem, hogy merre száll.
Ó, bár rajta lennék, bár hoznák
elébem világutazó repülőjegyem,
egy bőröndben elfér mindenem!
Vár megannyi színes ország!
Olyan kevés még, mit láttam,
s tapasztalnom kell, hogy bölcs legyek,
új országok, más vidékek kellenek,
bújjon saruba vagy csizmába lábam!
Nagy tervek, s tán csak szép álmok,
oly messze még csak Fantáziában járok,
hisz ki tudja, aranyhoz ér-e majd markom,
vagy bús, szegény fejem pénzigába hajtom?
5 hozzászólás
Kedves Liz Reed!
Olvasva versedet, mintha magamat láttam volna egy jó pár évtizaddel ezelött. Én is ugyanigy gondolkodtam, ugyanigy szerettem volna messzire menni, és álmodtam a gazdagságrol, a jólétröl, és egy piros autórlol- Most az évtizedek elmultával, látom a vágyaim részben teljesültek. Az egyedüli, az első autom valóban piros volt amivek, negyven évvel ezelött hazamentem. A többi? Részben, igen. Nem vagyok gazdag,de elégedett avval amim van. Az életben láttam sokat de most legszivessebben , ujra azt látom legszivessebben, amit mint gyerek láttam.A közmondás is azt mondja:Nem az a gazdag, akinek sok van, hanem aki kevéssel megelégszik. Ebböl a szemszögböl nézve, dusgazdag vagyok. Ezt nem azért irom, hogy lemondj álmaidrol, nem te csak álmodj tovább, mert az az igazi szegény az, akinek még álmai se nincsennek.
üdv Toni
Csatlakozom Tonihoz! Kell hogy legyenek álmaink, máskülönben miben különböznénk a többi lénytől?
Gratulálok versedhez!
Alberth
Jajj módosítás: az első versszak 3. sorának elején az s nincs 🙂
Köszönöm szépen mindkettőtöknek:)
Szia Édesem!
Jajj annyira jó lett, nekem ez a legnagyobb világégető problémám, hogy utazni akarok, örökkön-örökké… – bár ez senkit sem érdekel…
De nagyon jó lett, tökéletesen átérzem…
És kell az ébren álmodozás!
Pussz
Kinid
Sziaaaa ManóÚr!
Jáj, mostanában az a problémám, hogy elfelejtek írni, és egyszer-egyszer rám jön, de akkor is csak mert kell. Tanulnom kéne ezt, mert annyi de annyi hibám van… csak most inkább prózát olvasok, és írni is inkább ahhoz lenne kedvem, csak ihletem nincs. Jesus.
Ez a szegény vers meg félbe lett ám hagyva, azt nem tudtam benne megírni, amit kellett volna, de ezt még megírom. Valamikor. Mert le kell.
Örülök, hogy benéztél szerény kis vershajlékomba 🙂
Pusszillak ám:)