Mi lenne velünk, hogyha holnap ismét?
Hányszor köszönjön így terád az est?
Örülnél-e, ha ajándékot vinnék?
Meddig ne legyek udvarolni rest?
Megtörténhet, hogy úgy döntesz, leváltod
randevúra a fázó délutánt?
Lehetnék-e, ki elűzi magányod,
és új, gyönyörű szerelembe ránt?
Ha azt látnád, hogy mindenem kinyitnám,
rebbennél-e az életembe át,
mint vad madár a széthulló kalitkán?
És mit mondanál, ha meghallanád
a kérdést szóban, nem csak versbe írván:
hogyan tervezzem létem alkonyát?
2 hozzászólás
Szia Mózes!
Nagyon szeretem a szonetteket olvasni, írni is, úgyhogy örülök, hogy megmutattad ezen a téren a tehetséged, ami nyilvánvaló.
Nagyon tetszik a versed tartalma, az összerendezett forma is, amit a saját szabályaidhoz igazítottál.
Jó elgondolkodni kérdéseiden, mert oly sok kérdőjelet tettél, hogy az olvasónak nincs más választása, mint haptákban állva válaszolni.
Én harmadolnám, vagy negyedelném a kérdőjelek számát, mert mélyebb lenne, ha nem görbülnének ennyiszer.
Csodálatos a szonetted, jó olvasni, viszont a kérdőjeleket kiáltanám néhol hármasponttal, vagy vesszővel.
Szerintem a cím is kérdőjel nélkül ütne.
Adtál gondolkodásra okot, ezt köszönöm, mert megérintett a szonetted, az pedig külön öröm, hogy jól bánsz ezzel a formával.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Mózes! Sokat adtál szonetteddel. Köszönöm!
Edit