sötét az ég. alusznak a csillagok.
vártam rád, de te nem jöttél el-
halasztottad. fogy az idő.
kevés a szó.
hány személyre terítsek?
felcsuklik néhány emlék
ránk vonatkozik,
de lehet, hogy
csak én birtokolom.
mi mást tehetnék?
gyertyát gyújtok,
fényében megmásítom a valóságot.
8 hozzászólás
hmmm hát igen… van ez így. Emese szeretem az ilyen rövid szösszeneteidet, annyira emberi.
szeretettel-panka
Kedves Panka,
én szeretem a rövideket körmölni, köszi szépen.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
A fájdalmas igazság leirata vers formájában. Igazi realista "vallomás". De jó lenne, ha lenne az embernek egy olyan gyertyája, ami valójában is megmásítja a tényeket. Szeretettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Nem rossz ötlet valamiféle varázseszköz, de vajon milyen célok elérésére, hogyan használgatnánk, nem tudom…
Köszönöm szépen gondolataidat.
Szeretettel
Emese
Kedves Emese!
Tudom, hogy ez nem vigasz, de egy-egy gyertyafényben nagyon sokan megmásítjuk a világot. A versed azért is tetszik, mert nagyon kevesen merjük ezt bevallani.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Olykor megnyílik az ember önmagának, másoknak…
Köszi gondolataidat.
Szeretettel
Emese
Szia Emese!
Érdekes vers. Megmásítom a valóságot. Lehet igazad van így kellene.
Szeretettel: Ági
Szia Ági!
"Lehet igazad van így kellene.", de csak adagolva, mint a bogyókat…mert
azt mondják, hogy "Aki időt nyer, életet nyer" -ebben is van valami.
Köszi, hogy olvastál.
Szeretettel
Emese