Három felvonásban
Első típus, a függő
Nem tudok élni nélküled!
Nem tűnök el, bárhogy kéred,
Kullancs vagyok bőröd alatt,
Éjjel-nappal szívom véred.
Ha kapatosan hazamegyek,
Az ördög rögvest táncba hív,
Beléd rúgok kettőt-hármat,
Mindjárt könnyebb lesz a szív.
Belehalok, hogyha elhagysz!
Mert annyira szeretlek már,
Megölöm én magam rögvest,
Jámbor lelkem messzire száll.
Legyen benned bűntudat,
Ha miattad én meghalok!
Álmodban is bírálnak majd,
A mennyben lakó angyalok.
Kell az otthon és a pénzed,
Mert úgy szeretlek téged…
Ahogyan egy kullancs szeret,
Szívnom kell a véred!
Második típus, a mártír
Miattad csak küzdök, hajtok!
De nem becsülsz meg engem,
Csináld mindig, amit mondok,
Engedelmes, szelíd csendben!
Te sosem fogod megérteni,
Mennyi mindent tettem érted,
Mindig csak a javad néztem,
Akkor is, ha sosem kérted.
Áldozatot hoztam folyton!
Érző szívem csak ezt vallja,
Emlegetem is én gyakran…
Úgy jó, hogyha más is hallja.
Olyan remek ember vagyok,
Hogy nem várok el hálát,
De bármit is tettem érted,
Majd megkérem az árát!
Harmadik típus, a gondoskodó
Úgyse tudod megcsinálni!
Féltő szívem nagyon szeret,
Ne erőlködj, te kis béna,
Majd én tudom, mi kell neked!
Vége
4 hozzászólás
Szia!
Ez amolyan komolyan vicces -viccesen komoly vers. Tetszik a három megközelítés! Vajon még hányféle lehet?
Grat!
Gyömbér
Nem tudom, hányféle lehet, biztos nagyon sok. Ami a viccelődést illeti… egyeseknek vicc, másoknak talán katasztrófa, az efféle "szeretet fajták" megnyilvánulása. Köszönöm a hozzászólást.
Ilyenek vagyunk!
Szeretettel: eferesz
Sokfélék vagyunk, vannak ilyenek is. Örülök, hogy elolvastad.