Ó Istenem miért e sok MIÉRT?
Miért kell elmenni ily fiatalon
ártatlanul, s ily kegyetlenül?
Keressük a választ reá,
vajon mi a lehet a felelet?
Könyörgünk láthatatlan segítségért!
Ők szelíd szívek voltak,
Virágzó gyümölcsfa virágai,
gyümölcsé már nem érhettek.
Ők reménysugarak voltak.
Ó ha lánggá nőhettek volna!
Ebben a száguldó univerzumban
a természet törvénye uralkodik,
kérlelhetetlen törvénye,
mely örökké fennáll.
Ők szerettek és már megismerhettek,
világi dolgokkal már mit sem törődve.
Ők Isten országát keresték
és minden megadatott Nekik.
De a halál gondolatában, még elménk
sem tud vigaszt nyújtani.
A Mennyek kapuját zörgetve,
békében nyugodjék mindanyuk lelke!
Miért?
By Deák Éva
6 hozzászólás
Drága Évike !
Méltó megemlékezés…
Nyugodjanak békében 🙁
Szeretettel: Zsu
Szép megemlékezést írtál drága ÉvikeE
Szeretettel egyetértek: Ica
Drága Évike!
Versedben megemlékezni fiatal életek elvesztésére nagyon üdvös. Borzasztó lehet a szülőknek, hozzátartozóiknak, nekik már nem, mivel odafenn – talán a mennyországban már nem szenvednek, ahogyan kifejezted emlékező versedben:
"Ők Isten országát keresték
és minden megadatott Nekik."
Szomorú ilyen híreket a TV-hírek közt hallani.
Utolsó sorodban egyik szót javítani kellene: a mindanyuk-at mindannyiuk-ra!
Meghatódva olvastam megemlékező versedet,
szeretettel: Kata
Köszönöm Zsuzsi látogatásod.
Köszönöm Ici, hogyitt jártál.
Köszönöm Kata elmélkedésed velem,