csendesen teszem fel ezt a kérdést
mert nem bírom már a fojtogató nézést
vergődő pupillád fénytelen kis ívét
feneketlen sötét csillámtalan színét
harcolnom sem érdemes minden hiába
agyamba mar a gondolatok hiánya
….
szemeidben már ott a végleges válasz
vállalhatnál ugyan de soha nem vállalsz
9 hozzászólás
Szia!
Nagyon klasszul sikerült alkotás! Gratula! Olyan szép képeket alkalmazol. 🙂
“de soha nem vállalsz” – bocsi, de ez a sor nekem valahogy nem illik a képbe.
De ezt leszámítva az egész vers nagyon jól megfogalmazott, és szuper! 😉
Köszi a kritikát Theia!
Soha ne legyen részed abban, hogy valaki nem vállal (fel) téged és akkor nem is kell értened az utolsó pár szót!
Talán kicsit zavaros a vége, de ez valahogy így jött ki belőlem 🙂
Mégegyszer köszi! Hanga
Volt már hasonló érzésem (már elmúlt), csak nem fogalmaztam meg ilyen szépen…, és igazad van, hogy a végét az érti igazán, aki keresztül ment (akin “keresztül mentek” ?) hasonló helyzeten.
Szeretettel: Gyömbér
Értem, értem. Figy, nekem folyton csak csalódás volt az életemben a szerelem, mindig csak boldogtalan voltam, kész reménytelenség volt az egész. Nehéz ügy…
De teljesen értem a versed végét, és ha így jött ki akkor belőled,akkor ez így jó! :-))
Köszi!
Na igen, az örök kérdés: miért?
Fájdalmas választ adtál rá, nagyon megharcolod ezt a dolgot!
A vers hűen tükrözi lelked szomorúságát, a fájdalmat…
Nagyon-nagyon “Hangás” :-))
Én magam is megküzdöttem ezzel a verscímmel majd’ egy éve
már, igaz más indíttatásból. Most gondolkodom rajta, hogy hamarosan
feltöltöm ide is, mert úgy érzem újra időszerűvé vált. Igaz, máshol már
olvasható, de talán itt is “megér egy klikket”…
szeretettel: leslie
Köszi Gyömbér és mégegyszer köszi Theia!
Hát, nem vagyok boldog, hogy mindannyian boldogtalanok voltunk/vagyunk, de annak örülök, hogy megoszthattam veletek!
Hanga
Szia,
újfent megkapó, mély verset olvasok Tőled,
igazán jól meg tudod ragadni a Pillanatot, a pillanat-törtrészényi érzésvillámot,
ami arról tanúskodik, hogy nagyon introspektív, befelé figyelő ember vagy,
ami kiegészül a tökéletes kifejezőkészséggel, és e kettő kell a jó vershez.
Újfent gratulálok!
Theia véleményével azonban szembeszállnék: az említett sor a lényeg, a csattanó..pofon…
Köszi kedves Linglin!
Írásban mindig is jobb voltam, mint a hangos beszédben, és ez már így is marad.
Köszi mégegyszer!