és mivégre létezünk
reinkarnációként leszületve
vagy csak úgy véletlenül ?
gyümölcseként egy szerelemnek
egy forró nyári éjszakán
vagy zimankós réli reggel ?
vagy csak egy vágynak egy megkívánt
ölelésnek egy hirtelen szerelemnek ?
ki tudja ?
ki tudja ki volt eredendően
aki megteremtett ?
egy égi labor vagy Urunk
ha hiszünk , az Isten
Éva a kígyóval Ádám s az édesalma
amit élveztek őseink és mi is élvezünk
azóta
mióta felnöttként éljük az életünket
amiót kiűzettünk
s nem vagyunk a paradicsomban ?
így vagyunk kitalálva
esendőként
asszonyként férfire
férfiként
az asszonyra várva, virrasztva ,
térdrehullva, gyönyört keresve
kínban
leborulva
százszor is megalázva
s örökön örökké
az ölelésre
a megváltás kegyelmére
várva
amit mindig remélünk
ujjongó
holdvilágos éjszakákon
amikor száz fokos lázban
égünk
a kéjtől sebzett madárként verdesve
egymás gyönyörű öle fölött
egymás
ölébe mélyedve
két perzselő csók között
egymás
ölelő lüktető karjaiba
zárva
egymást
kifulladásig ölelve ebben a lázas
szeretetben
megváltásunkra várva
és önön tüzünkben
elégve
átringatni egymást egy másik
világra
paráznaságunkért kegyelmet kérve
1 hozzászólás
Elgondolkodtató, bölcs, igaz, nagyon szép vers! Örömmel, szeretettel olvastalak. Zsuzsa