Mond miért van úgy hogy néha
Elbújnál, s mindegy hogy hova.
Messze el az emberektől,
A zsongó zsibongó élettől.
Csak csenben a magányra vágysz,
De ott is van ki rád talál.
Ki lelkedet melengeti,
S a testedet becézgeti.
Ki szívednek igen kedves
Előbb utóbb na mond ki lesz?
Ki vágyaid teljesíti,
S a tested is felhevíti.
És a végén kifáradva
A vad szenvedélytől pihegve
Egymás karjaiban fekve
Ébredtek a reggel
3 hozzászólás
Kedves …!
Gyönyörű vers, lüktet… él. Az utolsó versszakot nyitva hagytad… gondolom szándékosan történt… így az olvasó füzheti tovább a gondolatot…
Nagyon ügyes.
Gratulálok: A.
Nagyon tetszik versed!! Örömmel olvastam!! Szeretettel: Ági
szép vers, gratulálok:)