ilyen
az élet,
miért van,
hogy
szeretni félek,
miért fáj a szív,
miért sajog a lélek.
Miért nem lehetek
én már soha boldog,
miért nyomják vállamat,
súlyos, nehéz gondok,
miért vagy hideg hozzám,
mondd mért nem szeretsz,
mért dobsz el magadtól,
hogy aztán megkeress?
Hogyan mondjam el,
mennyire kedvellek,
hogy az életemnél
is jobban szeretlek,
hogyan mondjam el,
mit érzek irántad,
hogyan bizonyítsam,
mennyire kívánlak.
Megőrjítenek a miértek és hogyanok,
ilyenkor nem tudom azt sem, hogy ki vagyok.
ha elszállnak a vágyak, s vele a remények,
vége a világnak, nincs már miért éljek.
Szavad keserű ízét itt érzem a számban,
az élettől talán túl sok szépet vártam,
szívemben, lelkemben most viharok dúlnak,
reménysugarak szememből szép lassan kihunynak.
5 hozzászólás
Kedves Györgyi!
Nagyon sok fájdalom van a versedben.
Én kívánom, hogy találd meg a válasz a miértekre.
A versed formája nekem azt sugallja, mert én egy gyertyalángnak nézem, hogy az a remény apró kis mécsese.
Tetszett a versed.
Üdv: József
Kedves Györgyi!
Egyrészt csatlakozom Szhemi jókívánságához.
Másrészt el szeretném mondani, hogy a versforma engem másra is emlékeztet: az első strófa egy embernek is nézhető. És mivel a strófa fájdalmas, átvitt értelemben utalhat magára, az íróra, aki fájdalmakkal van tele. A második strófa pedig egy pódiumnak is nézhető, és szintén fájdalmas. Azaz az én értelmezésemben:
"Egy fájdalmakkal teli ember áll
a fájdalom színpadán."
Ami pedig a vers tartalmát illeti: a megfogalmazás és a ritmus nagyon jó!
Örülök, hogy olvashattam!:
Faddi Tamás
Óóóó ezek a miértek…,
De sok mindenről…,
De szépen mesélnek!
SZia!
Nagyon tetszik a versforma. Miert mindig a legjobb kerdes foleg egy ilyen szerlmesen-fajdalmas versben.
Szeretettel:messina
Kedves TnéGyörgyi!
Gratulálok a vershez,nagyon tetszik,még ha ilyen szomorú is a témája.Kívánom én is,hogy a miértekre minél hamarabb válaszra lelj!
Minden jót.
C.