Először is köszönöm, hogy kommenteltél!
Másodszor: igazad lehet az első versszakkal, gondolkodom még rajta, de örülök, ha a második elnyerte a tetszésed :))
Ez egy rövid szösszenet az elsők közül, a többi írásom nagyobb komolyságról tanúsít bizonyságot :))
Üdv:
Berci
Bár leírtad, de talán nem is tudod, mennyire igazad van. A szerelem nem ismer halált – de határt sem!
A szerelem végtelen. Én is tudom, mert megéltem!
Szép dallamot szreztél melléje? Mert megérdemli a versed szövege.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Örülök, hogy igazat adtál! :))
Zene még nincs hozzá, vagy dallam. De egy nagyon kedves jó barátom dolgozik írásaim megzenésítésén, s tervben van ez a pár sor is!
Üdv:
Berci
Versed egyik főszereplője maga a lét, a másik a nem lét. Én így kezelem őket, mint ellentétpárt. Jó szemed van, hogy pont ezt a két látszólag nem összefüggő dolgot így szembe tudtad állítani. Szintén azt kell megállapítanom, hogy egyedi látásmódod még sok kiváló írást hozz ki majd belőled. DE HOL A PRÓZÁÁÁÁÁD!!!!
Először is: :D:D:D:D:D. Ilyet kacagtam a kommentvégi kérdésen! Amit most töltöttem fel (Tévtünet) az is jó lenne prózának, de valahogy ismételten versben tudtam kiélni nem ragályos rímfétisemet, s ugyebár tudjuk a próza kevésbé enged dallomos összecsengéseket. (Még ez is rímelt. Látod? Ezt mondom.) :))
Ígéretem továbbra is fenn áll! Ami késik nem múlik! TÜRELEM PRÓZÁT TEREM! :D:D
Köszönöm a terjedelmes elemzésed, illetve, hogy újra kihúztad agymenéseim fiókját, és olvastál tőlem! :))
Üdv:
Berci
Szia B.B.! 🙂
Jól tettem, hogy csak most írok ide, mert oldom a saját feszültségem azzal, hogy betértem e helyre. Megjegyzem, jártam már itt néhányszor. 🙂
Vannak dolgok, amelyek elől nem lehet, nem szabad menekülni. Gőzöm nincs, hogy kell, csak elméletben. 🙂 Jól ragadtad nyakon a témát, s tulajdonképpen előnyben vagyok, mert talán ismerem a földi gondolkodásod az élet nagy dolgairól.
Úgy vélem, a címben nem te kérdezel, egészen más a hangsúly. Te magyarázod meg a dolgokat, hiszen pontosan tudod a válaszokat. Tehát az a kérdés ott: "emelkedő" hanghordozású.
Nagyon tetszett a vers, egyszerű, frappáns, összerendezett, korodhoz képest rendkívül érett.
Megint szerettem itt csatangolni. Amúgy már elkopott a cipőm talpa, ahányszor besurrantam ide. :)))
Szeretettel: Kankalin
Egyetlen drága Kankalin!
Hirtelenségből elkövetett pofátlansággal engedtem meg magamnak a megszólítást, a büntetést rád bízom! :))
Nem ismerlek még, csupán, mint 1 cseppben a tengert, de ahogy te is írtad a mi gondolataink a földitől eltérő dimenzióban keringenek, de a tiéd, s enyém határozottan ugyanazon pályán, így pár elejtett szómorzsából is kitudtam sütni, mit értesz saját feszültséged oldásán, s a menekülni vágyáson ezen sorok olvasása közben… s ezért is minden tiszteletemmel karöltve köszönöm neked, hogy írtál hozzám!
Azonos hullámhosszunk közös érzelmi frekvenciája a cím végénél emelkedő amplitúdónál is ugyanúgy rezonált :)) pontosan így él(t) bennem is a kérdés.
Koromhoz képest viszonyított érettséget magamra való tekintettel, s a csalódás elkerülése véget nem firtatnám, s gyermeki őszinteséggel adok igazat neked! :))
A cipőn pedig nem múljék… mezítelen lábaiddal is mindig szeretettel várlak!
BBerci
10 hozzászólás
Nekem az első versszak egy kicsit zavaros, de a második nagyon ütős.
Először is köszönöm, hogy kommenteltél!
Másodszor: igazad lehet az első versszakkal, gondolkodom még rajta, de örülök, ha a második elnyerte a tetszésed :))
Ez egy rövid szösszenet az elsők közül, a többi írásom nagyobb komolyságról tanúsít bizonyságot :))
Üdv:
Berci
Kedves Bertalan!
Nekem ez a vers úgy tűnik mintha a halhatatlan szerelemről szólna.Nekem ezért tetszik.
Barátsággal:Ági
Kedves Ágnes!
Így van, azt is próbáltam kifejezni :)) a 2 legnagyobb dolgot az életben, ami az embert foglalkoztatja… talán.
Örültem!
Berci
Bár leírtad, de talán nem is tudod, mennyire igazad van. A szerelem nem ismer halált – de határt sem!
A szerelem végtelen. Én is tudom, mert megéltem!
Szép dallamot szreztél melléje? Mert megérdemli a versed szövege.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Örülök, hogy igazat adtál! :))
Zene még nincs hozzá, vagy dallam. De egy nagyon kedves jó barátom dolgozik írásaim megzenésítésén, s tervben van ez a pár sor is!
Üdv:
Berci
Versed egyik főszereplője maga a lét, a másik a nem lét. Én így kezelem őket, mint ellentétpárt. Jó szemed van, hogy pont ezt a két látszólag nem összefüggő dolgot így szembe tudtad állítani. Szintén azt kell megállapítanom, hogy egyedi látásmódod még sok kiváló írást hozz ki majd belőled. DE HOL A PRÓZÁÁÁÁÁD!!!!
Üdv
Zoli
Kedves prince!
Először is: :D:D:D:D:D. Ilyet kacagtam a kommentvégi kérdésen! Amit most töltöttem fel (Tévtünet) az is jó lenne prózának, de valahogy ismételten versben tudtam kiélni nem ragályos rímfétisemet, s ugyebár tudjuk a próza kevésbé enged dallomos összecsengéseket. (Még ez is rímelt. Látod? Ezt mondom.) :))
Ígéretem továbbra is fenn áll! Ami késik nem múlik! TÜRELEM PRÓZÁT TEREM! :D:D
Köszönöm a terjedelmes elemzésed, illetve, hogy újra kihúztad agymenéseim fiókját, és olvastál tőlem! :))
Üdv:
Berci
Szia B.B.! 🙂
Jól tettem, hogy csak most írok ide, mert oldom a saját feszültségem azzal, hogy betértem e helyre. Megjegyzem, jártam már itt néhányszor. 🙂
Vannak dolgok, amelyek elől nem lehet, nem szabad menekülni. Gőzöm nincs, hogy kell, csak elméletben. 🙂 Jól ragadtad nyakon a témát, s tulajdonképpen előnyben vagyok, mert talán ismerem a földi gondolkodásod az élet nagy dolgairól.
Úgy vélem, a címben nem te kérdezel, egészen más a hangsúly. Te magyarázod meg a dolgokat, hiszen pontosan tudod a válaszokat. Tehát az a kérdés ott: "emelkedő" hanghordozású.
Nagyon tetszett a vers, egyszerű, frappáns, összerendezett, korodhoz képest rendkívül érett.
Megint szerettem itt csatangolni. Amúgy már elkopott a cipőm talpa, ahányszor besurrantam ide. :)))
Szeretettel: Kankalin
Egyetlen drága Kankalin!
Hirtelenségből elkövetett pofátlansággal engedtem meg magamnak a megszólítást, a büntetést rád bízom! :))
Nem ismerlek még, csupán, mint 1 cseppben a tengert, de ahogy te is írtad a mi gondolataink a földitől eltérő dimenzióban keringenek, de a tiéd, s enyém határozottan ugyanazon pályán, így pár elejtett szómorzsából is kitudtam sütni, mit értesz saját feszültséged oldásán, s a menekülni vágyáson ezen sorok olvasása közben… s ezért is minden tiszteletemmel karöltve köszönöm neked, hogy írtál hozzám!
Azonos hullámhosszunk közös érzelmi frekvenciája a cím végénél emelkedő amplitúdónál is ugyanúgy rezonált :)) pontosan így él(t) bennem is a kérdés.
Koromhoz képest viszonyított érettséget magamra való tekintettel, s a csalódás elkerülése véget nem firtatnám, s gyermeki őszinteséggel adok igazat neked! :))
A cipőn pedig nem múljék… mezítelen lábaiddal is mindig szeretettel várlak!
BBerci