Három platánfa,
szétszaggatva
sír a földön,
csörlő vonszolja.
Nemrég még
karcsú testük
az ég felé meredt,
a ház tövében,
hol eső áztatta,
s nap égette meg.
Évekig hálásan
adták árnyékukat,
védték zord időtől
a házat, s lakóikat.
Madarak fészkeltek
boldogan csicseregve,
a napkeltét jelezve reggelente.
Kinek ártottak,
harminc év után?
– hisz csak álltak ők,
óvó lomjukkal némán.
Szerető kezek ültették egykoron,
s most csak fekszenek
halottan,
egy teherautón.
Sajgó szívemben
őrzöm emléküket,
Ó EMBEREK!
gyönyörű Platánfák,
miért is haltak meg?
10 hozzászólás
Szép érzelmes vers, pedig csak platánfáról szól. Tetszett!
szeretettel-panka
Köszönöm Panka!
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Miért? nem vettem én eddig észre ezt a verset. Jujjj, most nagyon szégyellem magam.
Remek vers, együtt éreztem a platánokkal, mintha ott zötykölődtem volna a teherautón velük. Ó emberek!… mintha a platánokból szállt volna ki egy utolsó sóhaj, vagy jajkiáltás, de már késő… Sajnos, az ember cselekedeteire, sokszor nincs elfogadható magyarázat.
Tetszett a versed, nagyon.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Sokan megsirattuk ezeket a fákat, sajnos egy-két önző embernek "köszönhető" pusztulásuk.
Szeretettel: Angie
Valóban szép, a mondanivaló is az érzés is Angie! De egy apró észrevétel: a szenvedő igealakot versben csak óvatosan szabad használni, nem csak azért, mert régies, de a köznyelvben sem szép, főleg versben. A "szétszaggatva", "vonszolva" még csak, de a "halva" nagyon nem (a halni nem tárgyas ige, ezért helytelen). Más, a "sajgó szív" sort fölöslegesnek érzem, hisz végig erről szól a vers, azonkívül elcsépelt, közhelyes.
De mindezt nem bántásilag mondom, mert egyébként a vers maga tetszik:).
Szeretettel: Évi
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem hibáimra, szívesen veszem az építő kritikákat. Javítottam, a végén azért azt a közhelyes "sajgó szívet" meghagytam, tudom erről szól a vers, de ki akartam emelni vele a fájdalmam.
Szeretettel láttalak: Angie
Kedves Angie!
Megható ez a szép megemlékezés a platánfákról. Bár, jelen esetben inkább azt kívántam volna, hogy ne kelljen megírnod ezt a verset, akkor a platánok talán még élnének. (Sohasem fogom megérteni, hogy miért pusztítunk el mindent magunk körül.)
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Egy-két emberkének köszönhető, hogy kivágták ezeket a gyönyörű fákat, sajnos nem tehettünk ellene semmit, már későn tudtuk meg. Kitettem a lépcsőházba a verset, többször letépték, gondolom nem irodalmi kritika, hanem szégyellte az illető, amit tett. Önös érdekekből sok pusztítást kell még elviselnünk.
Szeretettel láttalak: Angie
A fák is meghalnak, mint minden élő – mégis fáj a halál
szép versben sirattad el a platánfát
üdv. Karolina
Igen egyszer minden élő meghal, csak ezeket a fákat emberek ítélték halálra, önzésből és haszonszerzésből, ez szomorú.
Szeretettel: Angie