A teli hold sárgán sütött le rád
Te futottál előlem a csendes éjben
Én csak bámultalak téged hableány
A szerelem hevének tűzében
Az árnyas erdő aludta éji álmát
Csak néhány álmos tücsök ciripelt
Éjjeli bagolynak zavartad az álmát
Amely odvában szendergett kevélyen
Te futottál előlem, űzött az őrület
Én földbe szegzett lábakkal álltam
Árnyékok játszottak velem kerge álmot
Egy éjszaka kellet, amíg rád találtam
Harmattól illatos volt a bársonyos hajad,
A felkelő Nap éppen a horizontot érte
Növekvő, vöröses szemével mosolygott
Mikor szomjazó ajkaim, az ajkaidat kérte
Azóta még sokszor várlak ott merengve
Hallgatom hívásod, tudom megjössz végre
De csak a levelek susogása felelget
Én mégis ott állok, várom érkezésed