Megfelelni folyton folyvást mindenkor
mást kíván a kívánalom mást a rohanó
tömegkór marcangolva követeli a hang
csengő bongó látomásait frakkba vagy
új köntösbe, otthonkába lökött mintás
börtönbe ember vagy és ember vagyok
türelmes békétlen nyomorba hanyatló
néha csak tehetetlenül álló csendbe kiáltó
fogamról lecsúszik az íny népbetegségben
félve rohadunk miközben őrülten rohanunk
bizonytalan kapaszkodó indákon csüngő csüggedő
érzés megáldott fény a szürkületben ragyogva
hajnalhasadás idején de kinyírsz megölöd
csillogásom elpusztítod a villanást
szavaid ereje döfködi hátam lökdös
mást és megint mást írj a félnótás tanárról
egy áriát a pánt mi összefogta szívem
elszabadult indulatokkal roncsolja belső
szerveim talán erre mondják szakadt lélek…
2 hozzászólás
Szia Edit!
Szózuhatag elemi indulattal, ami viszi magával az olvasót. Én a szakadt lélek címet adtam volna neki, de hát én vagyok én, te vagy te…. Tetszett.
Üdv: Kati
Szia Kati!
Igen, igazad van. Jobb lett volna.
❤❤