Mikor a szívedet gyötri a fájdalom,
A jövő látképe sötét ijesztő folt.
Mikor érzed hogy erőd elhagyott
Aludni szeretnél, elűzni a napot!
De felébredsz minden kora reggel
Álomba menekülnél vissza ezerszer
Magadhoz öleled a könnyes párnád
Nem akarsz ébredni, de érzed hogy muszáj!
Tehetetlen vagy, az élet megy tovább
Felcsillan messziről egy kis reménysugár!
Fénye oly halovány, s nagyon lassan halad.
Feladtad; nincs tovább! S könnyed utat kap.
Amikor a könnyeid gyors folyammá nőnek
Hatalmas robajjal a tengerhez érnek.
Látod; ezért sós a tenger!
Mert sok könnypatak vizével telt meg!
7 hozzászólás
Kedves Anikó!
A szívemből szóltál! De az ébredés szép lesz! Talán nem most, tehát aludj, aludj, aludj! Sírj, sírj, sírj! Zokogj, zokogj, zokogj! Gondolkodj! A REMÉNY hal meg utoljára! A sós tenger pedig csodás! Azért, mert a meggyötört lelkek sírása, könnye táplálja. Az enyém is ott van. Ezerrel! És élek, tudok nevetni. Sőt! életelemem. Hát ébredj, ébredj, ébredj!
Köszönettel tartozom, hogy mindezt, leírtad!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Anikó!
Sok mindent kérdezünk az életben, és sok kérdésünkre, csak hónapokkal, vagy évekkel késöbb kapunk választ. Talán akkor nem fájna az a valami annyira. De mi az ami fáj? Valami bennünk, a nem testi fájdalomnak mindig a szerelem az oka. Hogy is van leírva Rabindranath Tagore idézetében:
"A szerelem szent, és aki a szerelemért szenved, azt az istenek felragadják magukhoz az égbe, hogy meggyógyítsák fájdalmát. A világ a szerelem himnusza. A nap szerelmes tüzéből lódult ki a föld, belőle fakadtak a hegyek, a folyók. A szerelem fakasztja a rügyet, szökkenti virágba a bimbót, a szellő a vágy szárnyán dagad viharrá, és a szerelmes patak lerohan a hegyről, hogy édes vizével végigcsókolja a távoli tenger keserű sós hullámát. A szerelem az élet és a halál. "
De az nincs sehol sem leírva, ha az egyik elmullik akkor meg kell halni. Holnap egy új nap lesz, talán holnap, jön el aza szerelem amit az ember valóban megérdemelt. A remény a fontos, Irj és remélj.
üdv Tóni
Szia!
Szép versed mély érzelmekről árulkodik. Lélekben veled vagyok, és szebb napokat kívánok!
Szeretettel: Rozália
Kedveske!
No ugye mit hozott a Jézuska, egy kis reménysugarat.Fel a fejjel Anikó.Nem az a nagy dolog,hogy elesik valaki,sem az,hogy fel tud állni, továbbmenni az a nagy dolog.
A versed szép.A tengervíz szóval ettől sós, Azért talán örömkönnyek is vannak benne,nem gondolod?Szeretettel ölellek:Vali
ui:A fanyar humor a felvidításodra szolgál.
Kedves!
Ebből látható, hogy nekem is búbánat jutott a mostani esztendő végére, hogy ezt a versedet csak most olvashatom. Lehet, kiönt a tenger, mert az én könnyeim is bőven szaporították a vizét mostanában.
Mindenképpen szép a versed.
Az a jó, hogy én némi reménysugárt is kiolvastam belőle.
Sokkal szebb napokat és boldog újesztendőt kívánok Neked!
Szeretettel: Kata
Nagyon szép ez a versed Anikó! Sírni néha jó, mert megkönnyebbül az ember,orvosilag pedig a könnycsatornák kimosódnak.Minden rosszban van valami jó. A tengert is táplálnunk kell.
Szeretettel üdvözöllek.Seanne
Nagyon finom, halk és tele van könnyel! De csak sírj, az jót tesz-és van ebben a versben reménység is!! Nagyon tetszik a versed!
gratulálok: ruca