Fényképedre nézek,
Könny szökik szemembe,
Miért kell így éljek,
Általad temetve?
Törölném a könnyet,
Elfelejtenélek,
De nem megy, nem lehet,
Még mindig szeretlek.
Bolond emberi szív
Mondd hát, meddig sajogsz?
Az új tavaasz nem hív,
S elborít a káosz…
3 hozzászólás
Ügyes vers. Köszönöm, hogy olvashattam. Gratulálok hozzá!
Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett!
Kedves Szilvi!
Szép versed egy segélykiáltás, amit sokszor az nem hall meg, akinek igazán meg kellene hallania.A szerelem jön, tomból, és van sajnos úgy, hogy hirtelen tova száll!
Szeretettel:Kriszti