Mellettem vagy, oh nyugtalan
hosszú éjek nagy asszonya,
és fogva félő kezem, vagy
titkaim őrző angyala.
Vak éjbe ragyogó arany
hold sugara míg simogat,
lenyugvó lelkem csillaga
nekem most is utat mutat.
Mellettem vagy, oh nyugtalan
hosszú éjek nagy asszonya,
és fogva félő kezem, vagy
titkaim őrző angyala.
Vak éjbe ragyogó arany
hold sugara míg simogat,
lenyugvó lelkem csillaga
nekem most is utat mutat.
4 hozzászólás
Kedves Zsóka!
Szép a versed, van benne valami titokzatos kisugárzás, a holdfényt sikerült átmentened. Csak annyi a hozzáfűzni valóm, hogy az arany jelző inkább a napé. Én javaslom helyette az ezüstöt.
Gratulálok! Alberth
Kedves Alberth!
Köszönöm, hogy elolvastad a versem, megtisztelnek kedves szavaid és őszinte véleményed. Egyetértek, valóban a nap jelzője inkább az arany szín, azonban az ezüst számomra hűvös szín, így a hold sugara jobban a hűvös éjszakára emlékeztetne, mint a megnyugtató simogatására. Ettől függetlenűl tényleg elgondolkodtattál, amennyiben egy valóban jellemző és odaillő szót találok, ígérem kijavítom.
Üdvözlettel: Zsóka
Kedved Zsóka!
Igen kedves ez a vers!
Csak én egy szót átírnák titkaim-at erre a szóra álmaim!
Szeretettel: Deme Mónika
Kedves Mónika!
Köszönöm, hogy benéztél hozzám. Örülök az észrevételednek. Amennyiben mostanában íródott volna a vers, valószínűleg megfogadnám a tanácsodat.
Azonban ezek a sorok olyan valakiről (valakinek) szóltak, aki az álmokat sajnos már nem, csak a titkokat őrzi odafent.
Szeretettel: Zsóka