НИЩИЙ
У врат обители святой
Стоял просящий подаянья
Бедняк иссохший, чуть живой
От глада, жажды и страданья.
Куска лишь хлеба он просил,
И взор являл живую муку,
И кто-то камень положил
В его протянутую руку.
Так я молил твоей любви
С слезами горькими, с тоскою;
Так чувства лучшие мои
Обмануты навек тобою!
____________________________
A KOLDUS
A klastrom portája előtt
Ott állt a koldus, szegény pára,
Éh-szomjtól félholt, meggyötört,
Alamizsnát remélve-várva.
Egy kis kenyérre kért csak ő,
Kiült arcára kínja, éhe,
S egy lelketlen járókelő
Követ dugott sovány kezébe.
Így kérleltem szerelmed, ím’,
Könnyem hullt, bús-keserű sorra,
Ám legbensőbb érzéseim
Te jól becsaptad mindenkorra!
* * * * *
4 hozzászólás
Kedves Dávid!
Ez egy igen megható Lermontov-vers. Kegyetlenség egy koldussal, de van a kegyetlenségnek más formája is. Nagyon jól hangzik magyarra fordítva.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Örülök, hogy meghatott a történet, és tetszett a fordításom.
Egy netről ismerős hölgy szintén, sőt előbb lefordította, így
kaptam kedvet hozzá én is. Az Orosz klasszikusok kötetében
Lathor László jegyzi, de sokan mások is megcsinálták már.
Lermontov igazi nagy orosz klasszikus költő volt valóban!
Szeretettel,
Dávid
Megható, szomorú verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napokat kívánok és jó egészséget:
Zsuzsa
Örülök, Zsuzsa, hogy tetszett a fordításom,
köszönöm, hogy olvastál és méltattál!
Neked is szép tavaszi napokat!
Szeretettel:
Dávid