Nem mozdul semmi.
A fagy szorítja a tájat.
S a jéghideg satupofák
nyomása alatt roppannak a fák.
Mint szögek a fakír ágyán,
úgy meredezik száz szám
a fagyott fű szála.
Őzszobrok – egyfelé fordított fejjel
nem tudnak mit kezdeni
e hatalmas, kopár hellyel.
Csak az idő mozog,
de az láthatatlan,
ezért kedvére jár-kel.
Versenybe kezd a „semmivel”
No lám! Egyszer csak megmozdul valami.
Szélsuhogást hallani,
munkába áll a felső légkör,
felhő torlaszokat emel.
Sötétebb lesz a sötétnél!
Nem is nappal ez már – hiába
Valami szürke fal, ami
rád akar dőlni,
s beletaszít a letargiába.
Belebámul az ember az ablakon át,
csak a szoba melege nyújt vigaszt.
…, és az ölelő karosszék,
…, és a nyár emlék,
…, és a remény…
Pár hónap, azután – kénytelen- tovább áll.
Borongója a múltba vész.
Vidámabb dallamot zeng majd a gitár,
mert vidámabb lesz a helybéli zenész.
De addig itt faragja a lelket.
Mintha bosszút állna a nyári kacajért,
most minden vidám percet visszavesz,
– Miközben kövér jégcsapot növeszt. –
A reggelek csikorgóak,
s dér vihog a vékony kerítésdróton.
Vastag héjú jégfoltok – tágra nyílt szemek
Csak a súlyos lépés, a bakancssarok
csalhat belőle könnyeket.
Azután, mint egy darab zsíros kenyeret
sózna vastagon,
a hó kezd hullani, nagyon.
Beteríti a házak tetejét,
fehér süveget húzva rájuk.
S mintha mindenki ugyanolyan cserepet
rakott volna…
Az a süveg úgy veri vissza a fényt
a teliholdra
Nem is éjszaka már ez – hiába
El is röppen a nappal nyomasztó
Letargiája.
A kihalt falusi utcára gyerekek gyűlnek.
Hol a szánkón zsivognak, hol alatta.
Zajuk nem bántó a fülnek.
Mind – játszani – reggelig maradna.
De a kegyetlen tél véget vet
játéknak, jókedvnek.
Olvad a ragyogó tejszínű pázsit.
Locspocs, sár, és feketés lucsok.
A friss kenyeret hordó ismerős furgon
terhével a boltig, épphogy csak eljutott.
Ismét szürke minden, – lehangoló
S a kocsma előtt horgasztott fejjel
várakozik a kordé elé fogott vén igavonó.
Meddig sanyargatod félhomállyal
e piciny falut?
Száztorkú sárkánya füstjét,
meddig nyeled még?
Mikor ülsz deres hintódra,
– el innen – mikor mégy?
Mikor engeded, hogy a tavasz,
a tavasz napja fűtse a földet,
s a mikebudai kamasz
ingbe járja a fecsegő erdőket.
Fuss, hát tovább, fuss el!
Más földrészeken telelj!
Itt a tavasznak kell már a hely.
24 hozzászólás
Szia !
Nagyon tetszik, mindent magam előtt láttam, bizony tavasznak kéne már lenni.
Nagyon jó ez a vers, nekem többször kell olvasnom, de a képek elevenek.
Még majd időzök itt…
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu!
Nagyon örülök a véleményednek. Tavasz ügyben is egyetértünk. 🙂
Szeretettel látlak bármikor, és köszönöm, hogy most is megtiszteltél.
Szeretettel
Zoli
Zoli, nagyon megfogtál ezzel a verssel, részint mert éppen ilyen gondolatok vannak bennem, részint meg, mert remekül megírtad. Úgy mesélsz, hogy teljesen átélhető a történeted, az érzéseid, a képek, hangok élnek, itt van, amit megírtál, előttem. A versed formája – szinte nem is érdekes, követtél-e valami szótagszámot, rímet, ritmust, mert maga a vers belső ritmusa, a történet logikája, elemeinek megfelelése vitt végig ezzel a, hát bizony, melankolikus, lassú lendülettel. Nagy örömmel olvastalak.
aLéb
Szia Béla!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a vers összes fogyatékossága mellett neked is ilyen pozitív véleményed van. S köszönöm, hogy ezt le is jegyezted ide.
Barátsággal
Zoli
Egyszerű, csodaszép!
Üdvözletem!
Szia eferesz!
Hú, de jó volt ezt olvasni! Köszönöm. :))
Üdv
Zoli
Remekül leírtad a kis falu sanyargatott sorsát a kegyetlen tél által.
Még a városban is – ahol hatalmas gépek gondoskodnak az emberek útjának biztosításáról- sok problémát okoz a fagyos, szeles tél.
De jó, hogy elkergeted. Már hallani a tavasz lépteit. Szeretettel olvastam. István
Kedves István!
Amennyire tudom várni az ünnepekre azt az igazi, ragyogó telet – amelyben már évek óta nem volt részünk -, úgy kergetném már akkor amikor csak a kényelmetlenség okoz, és feltart a munkámban. De egyébiránt pedig a lelkem mélyén mégiscsak szeretem.
Örülök a véleményednek, jól is esett. Nagyon köszönöm,hogy többed ízben is ellátogatsz hozzám. Őszinte barátsággal: Zoli
Kedves Zoli!
Úgy tártad elém ezt a fagyos téli tájat, hogy szépségében is fáztam egy kicsit. Éppen aktuális már a tavasz jötte. Remélem hamarosan…
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Büszke vagyok rá, hogy valódi érzéseket, érzékeléseket volt képes a vers kiváltani belőled. Azt hiszem ennél nagyobb erénye nem is lehet egy írásnak.
Köszönöm, hogy megtiszteltél a kommenteddel, ismét, és újra.
Szeretettel
Zoli
Szia prince! 🙂
Nagyon megfogott a vers már első olvasáskor is. A telet nem kedvelem, ez nem is titok. 🙂
Azt gondolom, hogy tartalmilag nagyon eltaláltad a mondanivalót, emiatt tökéletesnek látom a verset. Nem is foglalkoztam más irodalmi kritériummal, hagytam magam sodorni, mert elég rendesen elmondtad helyettem is azt, amit magamban gondolok.
A zárás is nagyon tetszik, mert a költői kérdés és a felszólítás bizakodásra ad okot.
Azt gondolom, hogy nem véletlenül tetted fel ide tíz év után. 🙂
Hajrá, tavasz! :)))
Szeretettel: Kankalin
Drága, jó Kankalin!
A vesémbe látsz. Már hogy az okokat illetően. :)) Azok a fránya kritériumok meg…! Ebben is egyetértek. A magam olvasatában – amely többszöri, és kísérleti jellegű -, olyan jól megtaláltam a saját elképzeléseimet. És őszintén, és önzőn mondom, hogy engem ez annyira kielégített, hogy nem is gondolkodtam ezeken a lényeges dolgokon. Nagyon jól esett mindannyitok véleménye, mert nem – a nálam már természetesen előforduló – irodalmi fogyatékosságokon ragadt meg a szemetek. Nagy dicséret ez versnek, és gazdájának egyaránt. S ettől büszkévé és boldoggá tettetek. :)) Köszönöm. Neked még azt is, hogy a rengeteg dolgod mellett szenteltél időt az írásomra.
Szeretettel:
Zoli
Mesélsz, láttatsz, ezt szeretem a verseidben. Szinte várja az ember a következő strófát, és sajnálat, amikor vége, mert kellene belőle még.
Köszönöm az élményt.
(A tavaszt pedig nagyon várom, csak az a kis szemtelen medve visszabújt :-).
Marietta
Kedves Marietta!
Idén medveügyileg elég hiányosak az információim. Amit tudok e témában, azt is Tőled tudtam meg az imént. :)) A tavaszvárás ahogy tapasztalom, már-már közösségi program. Ami persze teljesen érthető is, hiszen ki szereti ezt az izé-t…, a hideget meg ilyeneket.
Nagyon kedves szavakat írtál a versem alá, ezzel melengetve a lelkemet. Bizony jól is estek. 🙂
Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél a figyelmeddel, és hogy ezt szavakba is foglaltad.
Szeretettel
Zoli
Szia Zoli!
A vers olvasása közben megállapítottam, hogy jó nálad "telelni":)) A télnek nemcsak a szomorúságát, hanem a vidám oldalát is szemléletesen mutatod be. Nagyon tetszett, gratulálok!:)
Szeretettel: Klári
Kedves Klára!
Nagyon örülök, hogy egy kicsit nálam "teleltél", de természetesen az év bármelyik szakaszában örömmel látlak "vendégül". De komolyra fordítva a szót: Örülök, hogy az optimista oldalt említed, mert alapvetően optimista emberként ez a momentum fontos nekem.
Köszönöm kedves kommentedet.
Szeretettel
Zoli
Szia Zoli!
De jó is volt, mikor még ilyen teleket éltünk. Nagyon tetszik a versed. Tele van bizakodással, optimizmussal. Ma is így írnád meg? 🙂
Kedves István!
Bizony, megfogtál a kérdéseddel. Azt hiszem az idei, és a hasonló telek nem csaltak volna ilyen sorokat ki belőlem. Lehet, hogy a nosztalgia vezérelt amikor felraktam. :))
Nagyon köszönöm, hogy meglátogattál, és ezt le is írtad a versem alá.
Üdvözlettel
Zoli
Láttat a versed. Gratulálok!
Köszönöm, és örülök, hogy így láttad.
Üdv
Zoli
Igen, kell már az a hely. Csodás vers, gratulálok.
Nagyon szépen köszönöm, hogy ismét időt fordítottál az írásomra, és le is jegyezted azt.
Szeretettel
Zoli
Csak a címet láttam és tudtam, hogy Te vagy , aki "elkövette".
Mint minden versed, ez sem a pesszimizmusodról szól.
" Itt a tavasznak kell már a hely."
Szeretem olvasni a verseidet, örömmel jártam ismét Nálad.
Kedves Erzsike!
Tudom, hogy te tudod. :)) Nagyon kedves kommentedet köszönöm szépen. Jól esnek szavaid.
Szeretettel
Zoli