bágyadtan alszik a fazék
mikor anya beteg
a fakanál mellette hever
pörköltszag sem úszik
narancssárga fátylat
nem tüsszent a hagyma
mikor anya beteg
erőszakot vesz magán
kitakarítja a fürdőszobát
aztán roskadtan fekszik
az ágyban haja a párnán
nedvesen gomolyog
mikor anya beteg
nem kéri számon
más rendetlenségét
torkából a hangok
éppen világgá szaladtak
csoszogva betesz
egy mosást
leül a sámlira pihenni kicsit
majd teát főz magának
beágyaz mosogat
leszedi a száraz ruhát
hisz ő az anya
hiába beteg
2 hozzászólás
Szia Edit!
Az utolsó két sor rengeteget elmond!
…és tényleg így is néz ki a valóság:
"hisz ő az anya
hiába beteg"
Ezzel olyan jól ábrázoltad azt ami ´megy´
…hogy egy anyának mindig dolgozn,tenni,és és
kell…még ha beteg is!
Grtaulálok!
Nagyon szép estét:sailor
Igaz és szép versed
szeretettel olvastam.
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa