Hajnalban hó hullott, nagy lett a fehérség,
földi jelenléte, mint a megtisztulás,
oly régóta vártam már az érkezését,
napom átírta a hangulatváltozás.
Kitárta ódon ablakait a szépség,
amerre néztem, elvakította szemem
a ragyogás, míg a lelkemet melegség
járta át, mint tenger a parti részeket.
Megátalkodott fák álltak mozdulatlan,
ágakon hópihék, mint az angyalszárnyak,
lenyűgöző látvány utánozhatatlan –
most ezek a csodás képek inspirálnak.
6 hozzászólás
Kedves Ligeti!
Nagyon szép természeti képeket hoztál,
tele ihlettel és érzéssel:
"Kitárta ódon ablakait a szépség,
amerre néztem, elvakította szemem
a ragyogás, míg a lelkemet melegség
járta át, mint tenger a parti részeket. "
Csoda szép!
Szeretettel:sailor
Szép napot
Kedves Sailor!
Köszönöm a kiemelésed, az elismerő szavaid.
Örülök, hogy a természeti képen megragadtak.
Szeretettel: Éva
Kedves Éva!
Sajnos alig van hóesés, megváltozott az időjárás. Tetszett a lelkendező versed a hóesésről!
Szeretettel olvastam
Ica
Kedves Ica!
Valóban. Alig van hó. Most ez a kevés is olyan széppé tette a tájat.
Örülök, hogy tetszik a versem 🙂
Köszönöm szépen a véleményed.
Szeretettel: Éva
Egyetértek.
Szép vers.
Szívvel olvastam.
Kellemes hétvégét kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy tetszik a versem 🙂
Kellemes hétvégét kívánok neked!
Szeretettel: Éva