Az én napom a te szemed,
ha rám ragyog tekinteted.
Benne fénylik a nagy világ,
ott látom a szőke Tiszát!
Az én szellőm leheleted,
véled, rózsakertbe megyek.
Ott csak egyet szakítok ám,
e rózsaszál te vagy babám!
Engem éltet a te szíved
én vagyok az örök híved.
Te vagy nékem az én szentem,
ne hagyj engem így szenvednem!
Az én vágyam a te lényed,
nagy dicsőség, örök lényeg.
Nem vágyok nagy hatalomra,
csak szerelmes alkalomra!
Az én hitem a szerelem,
igaz vallás, ez kell nekem.
Megvallom a szerelmemet,
mind elhagyván bűneimet…!
Tiszta szívű az tud lenni,
aki szívből tud szeretni.
Nem lehetek bűnös lélek,
mikor így szeretlek téged!
2 hozzászólás
Albert!
Nagyon szép!
A vége soroktól el lehet olvadni.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett a versem. Valójában olyan lírai vallomásra törekedtem, mely népiesen magyaros nyelvezetű is.
Szeretettel: Alberth