A tölgyfa gyakrabban álmodik már
ágain lehull a hovatovább,
nem öregszik, ám mégis mennydörög
Magyarország, hol zöldbe öltözött.
Fáradt madár, keresve otthonát,
e tölgyfára épít, és dallamát…
korhadt, kiszáradt itt a jövő,
fészke a múlt, meg nem menthető.
Tovazökkent szárnysuhogás
kilakoltatott szívdobogás,
újra kezdem és megírom nevem,
a falhoz állított éveimen.
Magyarország a szürke szál,
őszült emlék, mely némaság,
pihéimen még ott az az ág
a kipusztított tölgyfavirág.
12 hozzászólás
Számomra ebben a versben van egy nagyon aktuális kérdés. Menni vagy maradni? Mostanában mindenki inkább elmegy…ami nem csoda. Én is sokat gondolkoztam. Sajnálnám, amit itt hagyok, mert amit eddig tettem itt az vagyok én. De ha belegondolok és el kellene mondanom mit is hoztam létre, azt mondanám, hogy semmit…Vajon máshol jobb? Nem tudom. Attól függ hol, mikor , mi és kinek…
Most nagyon elgondolkoztattál!
Üdvözlettel:
Deiphobae
koccckocccMisim 😉 és grt. szeretettel
Remek vers a mai életből, gyönyörű keretben.
Szívből gratulálok.
" Szennyest lenget a szél,
sóhajtól duzzad
a nappali sötét. "
Egyetértek veled.
szeretettel: oroszlán
Hú, de nagyon kifejező vers, egészen a szívig hatol…
Már egyszer átéltem… túl sok(k) ez nekem…
Szeretettel
Ida
Kedves Misi!
Nagyon aktuális kérdést boncolgatsz, egyre több ember fejében forognak hasonló gondolatok. Szép keretbe foglaltad versedet. Mélyen szívig hatol a mondanivalód!
Szeretettel: Zsóka
Olyan mint egy "vándor" dala, aki fájó szívvel útrakél… Mégis ott van benne, a reményteli újrakezdés.
Nagyon mély mondaviló sejlik a sorokban, de határozott vers és remek.
Gratulálok, Misi.
pipacs
Lelkemben visszhangzik minden szavad…
Koccc
még az olvasókönyvekben, versantológiákban nem olvastam ennyi hazaféltő, hazatemető verset, amit ezen az oldalon itt két hét alatt…
döbbenetes, hogy ide jutottunk a 21.század Magyarországán
"…korhadt, kiszáradt itt a jövő…" ez különösen tetszett, de csak mint jelkép
Üdv: Cal
Könnyes szemmel olvastam át, többször. Nagyon szép, nagyon kifejező! üdvözlettel:Magdi
Szia!
Az jutott eszembe, hogy "Te jóságos ég!"
Reményvesztettség. …és ez borzasztó.
A versed nagyon jó, fájdalmasan jó.
Üdv: gyömbér
Valami olyan érzetem támadt, miközben olvastam, hogy már mindannyiunkat foglalkoztatják ezek a gondolatok. Ez tragikus.
Szeretettel:Selanne
Mindenkinek köszönöm, így mégis van hazád!
🙂