Csend rezdül a néma bokron,
száll az éj a fák felett;
mély mosollyal int a csillag
s rejtve él a képzelet.
Füves mezők halk határa
neved súgja szüntelen,
dalba kezd a meleg szellő,
s fény siklik a fellegen.
Minden, mi van, rólad üzen:
mélykék ég, s Hold sugara,
s mind azt nézi, hogy virrad fel
szépségednek hajnala.