Tenyérről légbe fújt szavakat
Hadarok a mélybe, a madarak
Úgy sikoltanak az eresz alatt
Mint mikor selyem szaladt
És marokba gyűrte hajamat.
Most árnyak csókolnak párnát:
Ívbe nyúlt ajkamról párát
Forró homlokom álmát
Látja még szárnyas sámán,
S színtelen testemen áthág.