Mottó:
"Mert te alkottad veséimet,
te takargattál engem anyám
méhében. Dicsérlek, mert
bámulatot keltő mily csodá-
latosan alkottál meg! Mily
drágák nekem a te
gondolataid!"
Biblia: /Zsoltárok 139:13-17/a/
***
Szeretem a csendet, mikor
hallgat körülöttem minden
némán, s körül ölel maga
a szótalanság hontalan
világa, mi körül veszi szívem
reményét, mikor verset írok!
Oly béke van bennem
akkor, s Istenre gondolok
hogy míly szépséget
adott nekem reményül
e világon, nekem, ki oly
hontalan vagyok, de mégis
míly boldog! Az Ő boldoga!
***
Mert Ő az ki remélni tanított
már anyám emlőin, mint
kicsinyke dedet dédelgetett
ölében, már akkor szerettem
a csendet, már akkor
kerestem Őt, ki ott élt velem,
s karján ringatott. S én
míly boldog voltam vele,
láttam a láthatatlant benne,
oly valós volt minden, oly
gyönyörűség volt az a való!
Még akkor nem tudtam,
hogy ez a világ csaló, mikor
ott ringatott anyám emlőin…
***
Mára felnőttem, bár
gyermekként is már túl korán
vén voltam, koravén, én nem
szerettem játszani, csak
verset költeni! Mit még nem
tudtam leírni, de fejemben
ott volt a sok költemény, mit
csak most írok le nem korán,
de néha akkor is, ha nem
tudok aludni. Ő akkor is ott
van velem, Ő, ki értem is
remél, hogy kitartok e abban,
és amellett, akit követek!
***
Mert én követem Őt bármerre
megy is, hiába vesz e hamis
világ körül, ha nem is
olvassák versemet sokan. Én
azokért vagyok "költő!" akinek
Ő adott tollat kezembe mikor
már az anyaméhben írni
tanított, mert Ő tudta, hogy én
"költő" leszek, s már akkor arra
nevelt ott bent, hogy fogadjak
majd szót neki e könyörtelen
világon, s írjak róla sokat! Ha
meg is tagadnak érte kisfiam.
***
3 hozzászólás
Nagy vallomás.
Én is "szeretem a csendet".
Üdvözlettel: Á.E.,
————————————–
Ui.: Tényleg: miért is írunk? Hogy gondolataink nyomot hagyjanak az időben? nyomot hagyjanak másokban? Hogy gondolataink visszhangra találjanak? (Égi visszhangra…?)
Kedves Emil!
Köszönöm szépen, hogy foglalkoztál írásommal mit örömmel fogadok Tőled! Írunk mert szeretünk írni!
Üdvözlettel : Zoli
Kedves Zoltán!
Nagyon érdekes és engem érdekel e versed, hiszen talán mindnyájan úgy vagyunk, hogy miért is írunk
folyton – folyvást verseket? Valami erő engem is erre késztet, s azért van nekem kiszámíthatatlanul
nagyon sok versem, de sosem elég, mindig keresem miről is írhatnék még magamban és csendben,
hogy nyugodtan írhassak.
Az igaz, hogy fiatalon is szerettem és írtam nem csupán az iskolában kötelezőket, hanem álmokat,
és naplót is, mindent, gyűjtöttem a nagyon jó mondásokat, azt, hogy milyen filmeket láttam, kik szerepeltek benne… Az volt fontos, hogy nyugodtan írjak.
Nagyon tetszik, amit írtál, szeretettel olvastam:
Kata