könnyű, akár egy illat,
füledbe suttogva mókuskámnak hívlak.
Hűséges, mint az árnyék,
tiszta, akár egy könnycsepp,
szíved, az eszednél mindig legyen bölcsebb.
Mosoly, mely békét szül,
Csend, mely bennem csendül,
Lelkem már gondolatodra táncraperdül.
Jellem, mely felemel,
Egy ér a szívemen,
Szavaidat bőröm alatt örökké viselem.
6 hozzászólás
Hú, ez nagyon megkapó, remekbe szabott vers. Gratulálok Áfonya: Colhicum
Köszönöm, kedves Colhicum! A tartalma nekem is tetszik, de lehetne gördülékenyebb…
na majd még gondolkozom rajta, hogyan:D
Kedves tőled, hogy ilyen gyakran benézel hozzám:) megtisztelsz;)
üdvözlet;)
Nem is nagy kívánság…:)
Őszintén gratulálok! Nagyon tetszett!
Gy.
Háát lehet nem az, mégsem teljesült…még:D
Örülök, hogy tetszett;) és hogy bekukkantottál hozzám:)
Kedves Áfonya!
Szép gondolatok, szép köntösben, főleg az utolsó sor nagyon ütős:)
Üdv: Borostyán
Ez egyszerűen mesés! Van egy különös hangulata, ami nagyon megfogott! kedves és kifejező! A szavak, amiket használsz, a képek … Gratulálok!
Üdv.: ENCi