Minden a létezésben csak azért van úton, hogy visszatérjen!

Így lett (Ő-a pont) lüktetés
És indult útra a szikra.
Dobbant vele egy szív is
Beindítva vele időt
Értelmet a semmibe kap
Hallom Felsír az élet
Kinyitja szemét a tudat.
Homályos látása végett
csak tapogat kiutat
Mint aki kutat
Vajon eltéved majd
vagy talán jó úton jár?
Ki tudja ez titok marad.
Egy viszont biztos,
hogy az út előre
pont visszafelé mutat.
A végtelen irány és
milliónyi jövő.
Kimeríthetetlen sors , meg az a meríthetetlen öntudat.
Ami duzzasztja el előlünk valójában kik és miért vagyunk.
Értelmet is csak így lel
A sokat hallott idegen
Az evolúció.
Talál rá egy része az egésznek
Mi egészében amúgy
oly magányos.
Pedig nincs is ám egyedül benne is lüktet valami
A vágya feladata egyfolytában.
Visszatérni, elégülni,
megnyugodni,
elmesélni.
Elmesélni mind azt merre járt és ki volt
(Ő-a pont) szikra ként
Létezése fénykorában.
Ez leli fel kulcsát, hogy miért jöttünk meg megyünk mi jövőkép ez kis barátom.
Csak tőle képez értelmet a mihez végett!