Szerelmünk rejtett csillagrendszerében
Ezerszer írnám az égre újra neved,
Hogy belém ivódjál lelkedig egészen,
Hogy megmaradjon gyöngyös nevetésed,
Hogy nyakamban én mindig viselni tudjam,
És újra lássam, hogy ajkamba belevésed
Ízedet, hogy érintsen minden ujjam,
Mert nem hiába, mondd Te, hogy nem hiába
Sírtam szememből szemedbe annyi könnyet,
S hogy nem mind pazarolt szó, hogy imába
Foglaltam mindent, s hogy annyi könyvet
Írtam gondolatban, s mind egyre-egyre Rólad,
És még mindig látom, hogy gyermekünk altatod,
Mily' egyszerű! Mert álmomban minden felolvad,
S mi marad? Legyen meg a Te akaratod.
3 hozzászólás
Szia!
Radnóti Miklós: Tétova óda
"Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;…"
Ez az első két sora volt a versnek. A második sora kísértetiesen hasonlít ehhez… (?)
Üdv: barackvirág
Milénám, ez borzongatóan gyönyörűséges.. és azok a töredékek "rejtett csillagrendszer", "legyen meg a Te akaratod", óhh… hihetetlenül kifejező, lágy, édes és borongósan szép, megint csodát tettél!
Igen, tudom, Radnóti…