Az én arcom ragyog szemedben,
kiszáradt ajkam érted reszket,
lelkem ott pihen a kezedben,
a vágy ma új álmokat festhet.
Gyertyafény mosdatja testedet,
meztelensége lelkembe tép,
csókokba temetem nevedet,
csontodig hatol a szenvedély.
Elveszíted önmagad bennem,
egységélmény emel magasra,
megtanít szeretni a testem,
te ölelsz fel égi oltárra.
A te arcod ragyog szememben,
a gyönyör benned van és bennem,
egyek vagyunk a végtelenben,
hiszem, a szerelmünk a minden.
10 hozzászólás
Zseniális vers!
És a versképek…. “gyertyafény mosdatja testedet”… egészen elvarázsoltál.
Köszi az élményt!
Gratulálok: A.
Örülök, hogy örömöd lelted benne, köszönöm…
Kedves Andika!
Nagyon szép vonásokkal festett mű,gratulálok. A szavak nagyszerűsége
erősíti a versed,szívből gratulálok.Nagyon szépek a társítások,csupán egyetlen
megjegyzés,ha én írtam volna ezt a gyönyörű verset ,én az egységélmény szót
mással pótlom,de a mű értékét ez nem rontja.
Köszönöm az értékelést. Az egységélmény szó Müller Péter: Szeretetkönyv c. könyvének elolvasása óta az egyik kedvenc “képem”, ezért “csúszott be”. 🙂 De nagyon köszönöm.
Ez egy szerelmi himnusz. Nagyon szép. Gratulálok: Colhicum
Meghitt, szép szerelmes vers…
Gratulálok!
Gy.
És ha hiszed, akkor úgy is van, és ha a Kedves olvassa ezeket a szépséges képekkel tarkított sorokat, biztos hogy Ő sem gondolhatja másképp!
🙂
Üdv
Zsázs
Nagyon gyengéd és magasztos,
gyönyörrel táplálod versedet.
Szeretőd, most is érzi a sóhajod,
öleld addig amíg lehet!
Gratulálok!
Eredetiek a válaszaid, nagyon köszönöm és ígérem, úgy lesz mindörökké! 🙂
Micsoda szenvedélyes vers! (Az igazi biztos nagyon örül neki) 🙂