Árnyain az idő csenddé csitul bennem,
pillanatul rejtve
szívembe mindazt, ami
életül hív, létezésül lenni vágyaimban
rejlőn,
szavaid virágzásán az éltető remény.
Nekem Te magad vagy a mélységes
érzésű, kedves valóság,
e bensőnek
hálájaként érted telve
be örömmel, hol
felfoghatatlan életem gyönyörűibe zár
az emlékezet.
Minden gondolatomban
itt vagy, létemnek éber árnyalatain élsz
velem,
Te szépeimbe írt, édesült öröm,
aki vagy nekem
mindeneimül, e szívért
dobogni fel érzéseid ünnepén szavad.
Te tanítottál engem szeretni, e vágyban
lelt életért
találva meg érted mindent,
amiben
hinni akartam, mert
értelmét láttam a tőled fakadó jónak.
Szavaidban
életül találtam reményt, várva rád, hogy
taníts e vágyban
lelt békeként, átható
szívedért
minden benső világú értelmet
nekem, aki akartam
teérted boldognak
lenni, e létezés célját Benned találni meg.
Mert felfogtam értékeid szeretetét,
s akartam tartozni hozzád benső világod
éltető reményeiért,Te gyönyörűséges
éltető dicsőség!
Lenni veled mindenkor,
fogni kezeidet, s azokat el nem engedni
soha, érezni
melegét szíved bársonyának,
és szeretni téged addig, míg dobogása
hallatszik benső világomnak.
Te vagy
minden életül reményeim szavának
leírt sorain
a bennem élő béke, mi hív
mindenkor mindenkiért szeretni téged,
árnyain minden
megmaradásnak, mi
szépségeidbe mártja tollamat,
érezni
elhívattatásom érted való költészetét.
Köszönök mindent, mit érezhetek, Te
gyönyörűségessé lett,
szívem világáért
rejlő minden érték, amit kaphattam e
létezés örök lobogásán,
felfogni a Te
érzéseidért való minden
értelmet, ki
követlek Fiadnak, a Krisztusnak léptei
nyomán.
Óh, Jehova Isten!
Oly törődő Atya
vagy, Te csak adsz nekünk mindenkor
magadból,
örök javaid jóságából vagy
az élet, e valósággá lett létnek örök
tekintetén szeretetül!
Gyönyörű szép
mindened neked, kezed műve az egész
világ, e létezés téged dicsőít,
mindenül
akaratod jelenül meg tetteidnek
érzőn
vitetett reményein, bársonyán a szélnek.
Jóságod szeretetéért
élve mi boldogan, kik ismerünk téged,
aki Te magad
vagy az élet, s a Te érzően szép neved…
Mi általad
élhetünk, köszönve mindent, de mindent
Teneked, létezésünknek örökkön
tartó, végtelen
dicsősége. Ki megdicsőülsz az egész
világnak ezen tőled létező,
dicső mindenein.
/2024. március 13./
3 hozzászólás
“Gyönyörű szép
mindened neked, kezed műve az egész
világ, e létezés téged dicsőít,”
A teremtett világ dicsőíti Istent, csak az ember csinál magának sajátot, akit, amit irányíthat. Te azonban nem ezt teszed, minden verseddel, annak minden sorával a Teremtőnek adod meg az elismerést, szeretetet, tiszteletet.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zoltán!
Csodaszépen fejezted ki háládat mindenért amit
kaptál!
“Köszönök mindent, mit érezhetek, Te
gyönyörűségessé lett,
szívem világáért
rejlő minden érték, amit kaphattam e
létezés örök lobogásán,”
Szebben nem lehetne kifejezni függöségünket,hálánkat azokért
a dolgokért amiket kaptunk!
Az egész létezés értelmét,célját köszönöd meg!
“Lenni veled mindenkor,
fogni kezeidet, s azokat el nem engedni
soha, érezni
melegét szíved bársonyának,”
Csodaszép áhítatot,óhajt,reményt fejeznek KI a sorok!
Függést,határtalan szeretetet is egyben!
“Mi általad
élhetünk, köszönve mindent, de mindent
Teneked, létezésünknek örökkön
tartó, végtelen
dicsősége.”
Gyönyörü ismertetése annak,hogy általa létezünk,minden Töle jön!
Köszöneted ezekért a ´dolgokért,határtalan!
Csodsazép elmélkedés,köszönet mondás,megemlékezés midenért.
amit kaptunk!Hálaadás !Reménnyel teli!ett ima ez az írásod!
Hihetetlenül öszinte,igaz,irásodra gratulálok!
A legjobbakat!
Barátsággal:sailor
Legyen szép napod!
Ügyeljetek magatokra!
Drága Zoltán,
gyönyörű -éteri ez a Te Deum. …szárnyaló , ünnepélyes ,magasztos,önátadó és szeretetteljes.
Végtelenül mély csodálat és hit itatja át minden sorát. Egyesited benne az eget és a földet a “legszentebb” dicséretében.
Isten fölségét úgy magasztalod benne,hogy szinte hallom az ősi gregorián zenét a háttérbe ahogy a “szépségeibe”mártod a tollad.
A vers központi része a legmeghatóbb : a ” mindenért”adsz hálát.
?Köszönök mindent, mit érezhetek, Te
gyönyörűségessé lett,
szívem világáért
rejlő minden érték, amit kaphattam e
létezés örök lobogásán”
Isteni kézzel irt sorok- magammal viszem imának.
Az életet egyetlenegy alapérzéssel lehet boldogan leélni – pedig éppen erre gondolnak legkevésbé az emberek – a hála érzésével , még az elégedettségnek is az a titka, hogy hálásak vagyunk az élet ajándékáért.
Te már tudod a titkot- aki hálás sosem lehet boldogtalan.
Beleszőttél mindent ebbe a versbe ami igazán számit az életbe: köszönetet, megbecsülést, reményt, hálaadást.
Köszönöm,hogy olvashattam,hogy tanulhattam belőle, az érzéseket amit kiváltott és a lélekszárnyalást.
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok és sok csodát kivánok a mindennapokra.
Napfény