Vagyok, aki vagyok,
voltam, aki voltam,
leszek, aki leszek,
én időben szóltam!
Olyan hogy nem voltam,
nem jutna eszembe,
mi az, hogy nem leszek,
ugyan hogy lehetne?
Mert ameddig élek
addig az a lényeg,
hogy én voltam, leszek,
vagyok, ezek tények!
De ha már nem élek
én ebben a testben,
akkor is ott leszek
az örök jelenben.
Leszek aki leszek,
lélek, szellem talán,
mert az öröklétben,
nem létezik halál!
Talán egy új testben
vágyom megszületni,
addig mesevilág
fog majd körülvenni…
4 hozzászólás
Kedves Albert!
Létezni csodálatos, köszönöm, hogy ebben a tudatban megerősítettél, és tetted mindezt játékosan, megörvendeztetve szívemet.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Kellenek a pozitív töltetű versek nagyon. A szomorúan szép versek valóban lelki csemegék, de kell a másik oldal is, az élet napos oldalán… Ez is egy ilyen törekvés… megéri… köszönöm az értékelést!
Szeretettel: alberth
Szép, mindennapi gondolatok és a megfogalmazás módja is keveri a költői és a köznapi nyelvet.Mindennapi gondolat-de talán mégis mélyértelmű, Elvont filozófia közembereknek- talán így lehetne nevezni.A végén csap át némi tisztán költőiségbe, amit én nem érzek túl szerencsésnek.
A kifejtett gondolatokat illetve: erős optimizmus, talán kissé mellőzi is a racionális alapot.Valami életérzésből fakad, ami örök, megváltoz(tat)hatatlan.
A hangulata melengető, kissé naív-de épp ez adja az értékét.
Kisse leegyszerűsített,de tetszetős logika.Különősen az örök jelen.
A teljes költemény számomra meginghatatlan opotimizmus, az elmúás fölé emelkedő derű.De ott a kétely.Ez csak érzés,a mulandóságot nem érinti.Nem fogja érinteni.Csak hisszük a gyözelmet.