Minden indulással múltat
cipelsz magaddal, de
a jelenben nehéz vinni
a nem hitt mesét.
Minden kísér, és kiabál feléd.
Menekülésed is kísér–
kísérnek a hová,
s a merre lidércei.
Minden új nap jöttével
harmatos alkonyok,
kakasszós hajnalok
lopják magukat köréd,
s a reggeli kávézás közben
éber szavak vállára ülnek
a kíváncsi gondolatok.
Hajnalban ébreszt a
siroki vár fölött őrködő jelen.
Korán kezded a
kertészkedő életet–
virágokkal beszélgetsz,
s tudod, betűk ólmába
vésve élnek majd a szavak.
Mindég az idő szélén–
jelen fátylán át tekingetsz
a ködösítettek élete felé.
Jogot alkotók idejét éljük,
Európa piszkálva diktál,
és távolodva mindentől
életed, türelmed egyre fogy!
Esténként még hallgatod,
amint órád a szöszölő
csenddel cimborál.
2 hozzászólás
Kedves Futóinda! Az egyén élete és az őt körülvevő világ jelenik meg ebben a versben. Tudom milyen nehéz ez, egyszerre beszélnem magamról, láttatni, érzékeltetni a "kertészkedő embert" akit kakasszós hajnalok köszöntenek a siroki vár alatt, és az idő szélén, ahogy kifejezed, felvillantani a "véres" valóságot, mint komor hátteret: "Európa piszkálva diktál" s a jelen fátylán át feldereng a ködösítettek élete. Nagy vers! Tetszett!!! Baráti öleléssel. én
Kedves Bödön!
Zaklatják a mai ember életét, még a gondolatát is, azt is, amit még nem írt le, vagy az el nem mondott, körülöttünk lebegő keserűséget is kordába szeretnék tartani. Sok felé járok hazánkban, és minduntalan jelenbe fásult, lemondó emberekkel találkozom. Húsz év sem kellett, hogy újból megfélemlítsék az emberek külső, belső világát. Megszűntünk magunkról gondoskodni, s itt a külföldről átvett, kifinomított, s bugyolált agymosás rendes munkát végzett. Mások elhitető gazdaság-politikája, adja szánkba, és mondja meg mi jó nekünk, s mi nem.
A fönt leírtaknak, akárhogyan nem akarom, mégis részese vagyok. Vidéken, amit lehet, egészséges élet-körülmények között előteremtek magunknak, s ez pedig magával hozza a két kő közti őrlődést.
Köszönöm, hogy olvastad, és az észrevételeidet is nagyra tartom.
Barátsággal, Inda.