Emlékezés és szeretet,
haza, cél és erő
lét, hit, család,
anya, karja ölelő
zavar, vér, fájdalom
összekevert sorok
élet, halál, átok
minden, mit adhatok
minden, mit adhatok.
Lángok, madarak a szélben
felhők a betűkön át
léptek, melyek repülnek
vagy átszelik a szobát
neszek, hegyek fölött
napba, felhőbe bújhatok
csendes éji vallomás lesz
minden, mit adhatok
minden, mit adhatok.
Örökké, legyen mindörökké
vers, zene a világban
enyhülést hoz majd egyszer
ha égünk hadaró lángban
mert mindenki, aki költő
mindegyre írni fog
s e szókban élet lesz majd
minden, mit adhatok
minden, mit adhatok.
S ne szűnhessen meg semmi
semmit, mit írni hagynak,
Isten, a lélek, a zápor
s az élet nevelt szabadnak
s szavak csak azok, amiket
zengve lerovok rajtatok
bűn és áldás és nihil
minden, mit adhatok
minden, mit adhatok.
6 hozzászólás
Nekem ebből valahogy az jön le, hogy a vers alanya a költő, a költészet, általában! De lehet, hogy tévedek?? Gondolom, nem!
Üdv:dodesz
Nem, nem tévedsz, ezt nagyonis jól látod. Ennek a versnek ez a célja.
Csodaszép vers.
Köszönöm. 🙂
Nagyon tetszett,ez az alkotasod.Igazi mely gondolatok,kedves es igaz gondolatok,az oszinte lelkekrol…Szivbol kivanok,jo eleterot,sok napfenyt es szeretet tovabbra is,hogy meg tudj ilyen szep alkotasokat megalmodni es megirni…S.a messzi tavolbol
Köszönöm. 🙂 Viszont kívánom neked is ugyanezeket.
M.