Talán arcokat kellene rajzolni a homokba
talán a derű hullámhosszán interferencia van
talán a segítség önmagát beteljesítő jóslat
talán az évszakok nem követik többé egymást
habár az élet oly hevesen akar
s az előttünk elterülő özön
hirtelen magokat ültet papírzacskókba
hogy kezünkbe vehessük saját akaratunk
mert minden nálunk van kezdettől fogva
mert hiába minden babona, és hiszem
mert tetterőt sugároz minden egyes izom
mert holnaptól az lesz amit tegnap is megtettünk
4 hozzászólás
Friss és jó kifejezésmód. Az ismétlések funkciószerűek, de elegánsabb eszköz is lenne. Az utolsó sort kissé költőibbé tenném.
Mindtam már, hogy egyébként tetszik? 🙂
Áron
Köszönöm, hogy benéztél hozzám!
Mire gondolsz pontosan az elegánsabb eszközöknél? Érdekelne, hogy fejleszthessem a poétikámat.
Akárhogy is gondolkodom rajta, nem tudom az utolsó sort költőibbé varázsolni.
Örülök, hogy tetszik 🙂
Üdv,
Gábor
Pl így…
Talán-mert
Talán arcokat kellene rajzolni a homokba
(a derű hullámhosszán interferencia van
a segítség önmagát beteljesítő jóslat
az évszakok nem követik többé egymást)
az élet oly hevesen akar
s az előttünk elterülő özön
hirtelen magokat ültet papírzacskókba
hogy kezünkbe vehessük saját akaratunk
mert minden nálunk van kezdettől
(hiába minden babona)
tetterőt sugároz minden izom
holnaptól ma és tegnap lesz megint
Nem rossz, az ismétlések elhagyása tetszik, de az utolsó sor nekem így elveszíti a jelentését. Hiányolom belőle azt, hogy a saját cselekedeteink az érvényesek, s ha ezt kivesszük belőle, pont az egész vers mondanivalója tűnik el nekem. De azért köszönöm az ötleteket.
Üdv,
Gábor