Minden tavasz
új pupillatágulás
új vezeklés
új önbecsapás
Minden tavasz
új pupillatágulás
új vezeklés
új önbecsapás
burjánzó virág
az ösztön-világ
elcsavart fejek
a lebbenő illat
és szoknyatánc után
adsz
és elveszek
a villám-világban
mókuskereket tapos
mostohán a lábam
adj már erőt!
adj rám új ruhát!
megújuló természet
kezdj újra engem is már!
6 hozzászólás
Egy megjegyzés: az első versszak tévesen került be kétszer a versbe!
W
tudsz rajta utólag szerkeszteni! 🙂
Igen, csak még nem próbáltam.
Biztos a "tavaszi zsongás" miatt tévesztettem el anno 🙂
Oké, nem belekötni akartam, remélem nem úgy vetted. Csupán segítség gyanánt… 🙂
Tetszett az írásod, az "itteni" negyedig versszakban pesszimizmust éreztem, talán a mókuskerék miatt…mintha csak azért történne a szerelemkeresés maga, mert tavasz van, pedig eddig nem kellene időtől függenie.Az embereket egyre jobban ellepik a megszokások.
Megújulni mindig érdemes azt hiszem, csak egyre nehezebb…
H.
Kedves Hyal!
Bizony, nagyon jól látod az összefüggést saját életünk mókuskereke és az évszakok monoton váltakozása között. Azért megújulni mindig érdemes, ha tudunk, tegyük meg!
Köszönöm értékes hozzászólásodat
Üdvözlettel
W