Kincsem, nekem nincsen,
életem, a bilincsem,
szívem Teérted dobog,
édesem csak Rád gondolok!
Kincsem már nincsen,
életem bilincsben,
szívem a keresztem,
édesemet feledem.
Kincsem! Nekem
életem sincsen!
Szívem kitéptem,
édesem a végzetem!
Minden vagyonom
By sleepwell
11 hozzászólás
Gratulálok!
MIntha önmagammal találkoztam volna!
nagyon tetszik az írásod!
Zsolt
köszi Zsolt…nagy bánat hozta ki belőlem e gondolatokat, örülök, hogy tetszik:))
Drasztikus, kifejező befejezés…
Üdv: Gy.
Igen! drasztikus is volt szembesülni vele:(
Szép szerelmi vallomás! Remélem értékelte ő, kinek ez szól. 🙂
Elég megrázó, s olvasva verseidet csupa csapongás, csupa véglet amit érzek…
azt hiszem laasan nekiveselkedem és A-tól Z-ig végolvaslak Téged…
Köszönöm szépen András! Megtisztelő, ha olvasol!:)
S.W. Tudod mire gondolok?
A vagyonomra…
Imádtam a 12 sorod…))
Dini! Nagyon örülök, ha a 12 sort imádod:) Aki ilyen kincsnek a birtokában van, az tudja milyen a boldogság:) Köszönöm, hogy olvasol Dini! Nagyon!:)
Nagyon szép ez a vallomás,
Kincsnek nem is kellene más…:)
Kedves Dóra! Örültem, hogy olvastad, ilyen kincset kívánok Neked:)