Gyere velem meghalni, fényben újra születni,
Régi testem elhagyom, a lelkem megtisztítom.
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
Napból újra születek, tiszta fényből eredek,
Meleg fényű erőmet, irányítja szeretet!
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
Holdból újra születek, éjszakába jelenek,
Csillagokkal vigyázva, az árnyékos világra!
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
Vízből újra születek, folyókat meg teremtek,
Földanyánkat itatom, jó világát megtartom!
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
Tűzből újra születek, lángnyelveken zenélek,
Az énekem bejárja, ez a tűznek varázsa!
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
Földből újra születek, erdőket ki nevelek,
Égig érő világfa, onnan nő a világba!
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
Égből újra születek, rokonaim a szelek,
Hűsítő szélfúvásom, világ fáját bejárom!
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
1 hozzászólás
Kedves Regős!
Szép vers… tetszik a kétsoros felépítés, mert így számomra sokkal mélyebb hangsúlyt ad a versnek. Ami az egyebeket illeti… inkább ne akarj meghalni… hanem írj sok hasonló szépet.
Gratulálok hozzá: A.