A focilabda gyönyörű tárgy,
Biztos vagyok nagy a gyár.
Mily jó bele rúgni,
Nem jobb vizben úszni.
A foci megváltoztatta életem,
A kézi nem jobb, s én bevettem.
Elhittem, hogy szebb a kézilabda,
S rossz a futbal, vele a focilabda.
Azon nyomban nem volt képességem,
Nem rúgtam többet labdába, éken.
Úgy sajnáltam, hogy ily őrült vagyon,
Nem tehettem volna mást, magamat ütni agyon.
De még sem, mert fiúk hívtak focizni,
Beálltam s rúgtam nagyon, imi!
Imé rűgtam csodálatos dolgokat,
Mondtak rám olymás dolgokat!
9 hozzászólás
köszönjük, hogy megosztottad velünk ezt a csodás verset.
Én is nagyon szeretem a focit, ezért jó volt olvasni a versedet.
jót nevettem 🙂
de fasz vagyok beoltok egy kissrácot 🙁 bocs
uhh én is most nézem a korodat!!! Bocsss 🙂 akkor semmi gond nincs vele 🙂 Csak íyg tovább!
12 évesen erről is írhat az ember, nem? 🙂
jajj, megint ott vagyunk, hogy korfüggősitünk. ez főleg Cs.P.nél volt furcsa, hiszen ő maga mondta, hogy leszedi születési dátumát az adatlapjáról, nehogy beskatulyázzák.
és ha valaki 60 évesen irja ezt az gáz?
nem is tom…mindenesetre felettébb érdekes lenne, ha valaki ilyet, ilyen formában ír XD én csak nézni szeretem a focit XD
Acélszív: őszinte leszek, igen, gáz. Számomra legalábbis, nem is a témaválasztás, hanem a fogalmazás miatt. Pl. egy fociról szóló versben mit keres az archaikus “vagyon” és az “imé”? az imi elég kínrímes, egyértelmű, hogy a ‘focizni’ szóra keresett a szerző egy rímelő szót (ráadásul miért kisbetű? nem egy fiúnévről van szó?) Az utolsó két sor rímei pedig elég egyszerűen lettek megoldva, hiszen ugyanaz a szó lett kétszer felhasználva; emellett ezen sorok jelentését sem igazán értem: mire vonatkozik, hogy rúgtam csodálatos dolgokat? és mi az, hogy olymás dolgokat? és folytathatnám, de felesleges ezt a versikét verstanilag szétcincálni.
A szerző korát éppen azért hoztam fel, mert úgy vélem, ennyi idősen belefér egy ilyen versike a repertoárba, hiszen egy 12 éves fiú életének része lehet a foci, ezzel tötheti napjait, ez foglalkoztatja, nyilván erről fog írni. Ha valaki szóról szóra ugyanezt 60 évesen írná, azt mondanám, infantilis. Mert 60 évesen az embert többnyire más dolgok foglalkoztatják. Ez (közhellyel élve) az élet rendje, általában az amatőr szerző arról ír, amilyen élethelyzetben van.