Mindenem voltál

Száll az idő messze, s ködébe
vész a múltnak árnyain letűnt
feledések lassú homályán, min
képzetem barangol csendjén
az estnek, mit követ a tekintet.

***

Mit követ, s szövet szavain,
min árnyak alszanak, vajúdva
csendet "voltak" és "lesszek"
között, az ábrándnyi térben
megtérve zengéséből a

**

visszhang, mi szívemben ébred
érted újra fel. Újra követi léptein
érzéseim újult reményét, mi
bennem fáradhatatlanul szól
húrjain, mikor sóhajok ködén

***

kóborol az úttalan idő, s
hangjain becézve, nevedet
kiáltja újra bennem ott, a láttatott
valón botladozva, mit hord
képzetem ezernyi reménye érted,
hogy majd egyszer újra láthatlak

***

teljes valódban. Mint mikor
gyermek voltam s nevelgettél,
aranyos Mamuskám, ott a
piros cserepes tanyán, hová
emlékeim hívnak még ma is. Még
él bennem szavad kedvessége, s

**

tekinteted bársonyos melege,
mert nekem Te voltál a valóság
s a meghitt remény útjaimon,
mikhez még kötődöm ma is, mert
én benne élek abban, ami volt.

***

Nekem ünnep az élet, mert Te
voltál nekem, voltál gyermeki
szívemben az ifjúi érzés, mit
képzet nem szülhet valóul úgy, mint
ahogy én téged szerethettelek.

***

Mindenem voltál a létezésbe írt
éveken, jöttöd szava ébresztett,
mikor a hajnal homálya szótlanul
vonult. Azért élek, mert örököltem
az életet tőled, s Te már nem élsz,

***

de tudom, hogy fogsz, mert lesz
feltámadás e földre. Az ígéret
igaz, mert nem ember ígéri, hanem
Ő, aki sohasem ígérget, és
sohasem hazudik. Ki nappalt ad

***

az éji árnyak után, Ki él a messze
csillagok fölött, betöltve távolok
zengő végtelenjeit, útjait múltnak
és jövőnek. Ki rejtekül van annak,
akiben él a vágy benne remélni,

***
benne bízni, mint apjában a
gyermek, kiben fogant a létnek
minden élő valósága örvendve
annak, hogy adott és adhatott.
Köszönve neki, hogy Te is élhettél,

***

én szeretett édes Mamuskám, hogy
lehettél általa nekem az éveken.
Köszönöm, hogy voltál, hogy
szerettél engem, ki oly' nagyon
vágyom léted újra magamhoz

***

ölelni. Újra lenni veled boldognak,
hogy élsz, mi nem csupán reményül
van bennem, mit bárki elhihet, ki él,
ki remél, ki tud igazán szeretni
Istent és embert.