Mezítláb megyek.
Talpamba éles kövek
vésik nyomukat.
Valahol kutya ugat.
Buja bozót nyúl utánam,
tövistől ég, szúr a lábam.
Küzdök tovább…
Érzem, egyre mostohább
az út.
Rút
varangyok mérge mar,
vércseppjeim hamar,
a sárral elvegyülve
szívódnak fel mindörökre.
…de látom…
Azt, a kis folyót, ott távol!
A vízen táncol
a Fény,
s elém
bársony szőnyeget terít.
Kezed int.
Indulok. Át, a túloldalra.
A víz ápol, megnyugtatja
lábaimon a sebeket.
Egyszer, ha megérkezek,
nem lesz már nyoma kedvesem;
hogy keresztül mentem
mindenen…
23 hozzászólás
Kedves Gyömbér, nagyon szép képekkel írod le a szerelem rögös útját a kezdeti nehézségektől a beteljesedésig. Nagyon tetszett.
Üdv: József
Igen kedves szhemi, néha igen rögös…
Köszönöm, hogy olvastad!
Nagyon szeretem, ahogyan a versed végén lezárod a mondanivalódat, mint éppen ennél is. Fantasztikus!
artur, köszönöm, hogy olvastad!
Gy.
Csodálatos vers!
gratulálok
Köszönöm!
Igen Gyömbér, indulj!
Ha mostoha is az út…
Hiszem, hogy úgy lesz,
Ahogy szép versedben jövendölted…:)
Köszönöm Dóra! 🙂
Igen jók a vers hasonlati képei…
Jól megírtad, hatásosan átérezhető! És a kis folyó, majd segít…
Csak gratulálni tudok:))
Üdvi: d.p.
Köszönöm dinipapa!:)
"Indulok hozzád.
Mezítláb megyek.
Talpamba éles kövek
vésik nyomukat.
Valahol kutya ugat.
Buja bozót nyúl utánam,
tövistől ég, szúr a lábam"
én ezt a verset eddig olvastam. egyrészt a szerintem felesleges képismétlés miatt, másrészt az egyértelmű rímkényszer kiáltása miatt.
és harmadrészt, mert az esetek 90 százalékában az ilyesmi (számomra égbekiáltó) hibák többször is előfordulnak ugyanabban az alkotásban, úgyhogy feleslegesnek éreztem az olvasást. mindenesetre írtam ide valamit, bár őszintén kétlem, hogy bármi haszna is lenne. se te se én nem változunk tőle.
megyek haza.
…akkor sose tudod meg, mi lett a vége…:) sebaj! 🙂
A vers nekem se tetszett, azt azonban túlzásnak vélem, hogy nem kéne végigolvasni, sőt ráadásul egy végig nem olvasott verset véleményezni égbekiálltó pofátlanság. Ráadásul lehet, hogy most tévedek, de egy kisebb ellentmondást fedeztem fel a hozzászólásodban.
"mindenesetre írtam ide valamit, bár őszintén kétlem, hogy bármi haszna is lenne. se te se én nem változunk tőle."
Ezt én kicsit furcsálom, minek ír az hozzászólást az, aki nem látja értelmét? És hogy merészel az hozzászólást írni, aki el se olvasta? És ráadásul megséretni a szerzőt(teljesen mindegy, hogy az mennyire alkotott jót vagy rosszat). Engem biztosan sértene. És csodálkozom az alkotó nemtörödömségén. (ha őt ez nem is sértette, ez akkor is pofátlanság)
Nemrég kezdetem el ismerkedni CSP-al, akinek stilusa meglehetősen nyers és néhol sértő is lehet. Azonban igazából nem itt van a baj, hanem szerintem fel kéne tenned azt a kérdést hogy minek véleményezel, ha szerinted te magad és az alkotó is fejlődésképtelen?
Én őszintén mondom nem szertnélek megbánatni, de szerintem a rosszindulat nem jó életszemlélet. És remélem erre reagálsz majd valahogy emberi normák által elfogadott verzióban. Előre is köszönöm a közreműködésedet.
Üdv
Szia!
Köszönöm hozzászólásod.
Úgy gondolom, hogy sem egy vers, sem egy novella, sem egy kép, sem egy nő, sem egy férfi nem kell, hogy mindenkinek tetszen.
Ha éppen valakinek úgy tartja kedve, akkor félbe is hagyhatja az olvasást. Ki kötelezhet egy olvasót olyasmire, hogyha belefogott, akkor fejezze is be? Pál nem olvasta végig, és úgy gondolta, hogy közli velem. Szerintem ez nem baj. Én is olvastam már jó néhány írást, de nem volt merszem leírni, hogy "hát ez annyira trutyi, hogy a második versszaknál feladtam"
Engem egyáltalán nem zavar Pál hozzászólása. Neki ez volt a véleménye, és kész…
…és mivel (igaz csak picit) de ismerem Őt személyesen, azt gondolom, hogy igaza van abban, hogy sem én, sem Ő nem fogunk megváltozni. Miért is kéne?
Úgy jó a világ, ha színes, van benne Pál, Michelangelo, Gyömbér…és még sokan mások. Szerencsére.
Amúgy tudom, vagyis sejtem, hogy miért írta azt amit írt. Nem rosszindulatból.
Üdv: Gyömbér
A szerelemért még a kínokat is vállaljuk a beteljesülés reményében. Szép vers.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm, hogy olvastad kedves Rozália! 🙂
Nekem tetszett a versed Gyömbérkém!
Mégpedig azért, mert az alkotói munkád összességét ismerem, minden versedet olvastam, mégha nem is írtam mindegyikhez, sok-sok érzést, örömet, bánatot, abszurd helyzeteket adsz át nekünk, nem is akárhogyan, olyan szójátékokra vagy képes, ami kevés írónak adatik meg…s ez teszi az alkotásaidat különlegessé, a verseid számomra sokatmondóak és örömmel olvasom bármelyiket.
Szívből gratulálok!
Köszönöm, hogy olvastad sleepwell! 🙂
Hogyis mondjam Gyömbérkém! Igazad lehet, hogy jó, hogy leírta, s felvállalta a véleményét, de valahogy a művészetben nem a negatív dolgoknak kell hangot adni, legalábbis nem így, én is tudom, hogy Pál egy heves, tele érzelmekkel fiatalember…s talán, ha érik még picit, akkor ez az őszintesége csak előnyére válik, és még alázatosabb lesz a művészet iránt. De nem bántásból írom ezt róla, mert látok benne sok tehetséget, csak még forrong benne az ifjonci hevesség, s a szókimondás. Nincs ezzel semmi baj, csak a stíluson kell javítani, s máris elfogadható lesz a véleménye…Nem a mondanivalójával van itt senkinek gondja.
Kedves Gyömbér!
A kellemetlen úti tapasztalatok még édesebbé teszik a megérkezés örömét!
Szépen érzékeltetted a megpróbáltatásokat, s a célközeli megkönnyebbülés érintését! Nekem nagyon tetszik!
Üdv: Ria
Kedves wryan! Köszönöm, hogy olvastad! Valahogyan úgy van, ahogy írtad… 🙂
Üdv: Gyömbér
Micsoda forrongás van itt,helló!?
Ja,én imádtam, mint mindet 🙂
Hanga
Nekem nagyon tetszett a vers. Olvasva Cserfes hozzászólását, rádöbbentem, hogy az az ismétlés ott talán mégsem ismétlés. Sajnos van, aki a fallosz szimbólumnál nem lát tovább, mint ahogy néhány rég elfeledett, lázadó író, akik kritikájukkal (mint ahogy a kritikusok mindegyike) nem azt fogalmazzák meg, amit a másik műben látnak, hanem a saját gyengéiket próbálják leplezni. Úgyhogy levonhatjuk a következtetést: Egy ilyen mennél jobban fikáz egy művet, az a mű annál jobb, mert annál jobban rádöbbenti őt a saját fogyatékosságára. (Ezek a jövő Horger Antaljai.)
Versed előtt pedig le a kalappal.