Mint rendet hozó társra, vártak rád sokan,
nyomortól megtörve, de hívtak boldogan.
A szolid teremben megrakták az asztalt,
lelkesebb hitet még senki nem tapasztalt.
Néked kínálták a legnemesebb étket,
e föltétlen bizalmat sosem remélted.
Biztosra vették, hogy általad csak nyernek,
s most kiábrándultan elhagyják a termet.
Befogadtak, látván, hogy vágyad töretlen,
s jövőképet adsz egy sanyarú közegben:
a serény munka lassan meghozza gyümölcsét,
s nehézségek árán, de oszlik a sötétség.
Majd tiszavirág öröm s kábulat múltán,
lesújtott a tudat, hogy szembefordultál!
A merész hőbörög, a megalkuvók nyelnek,
s ha nyílik az ajtó, ki leleményes, elmegy.
A törzsasztalnál vígan elterpeszkedvén,
kérdés nélkül mindent önmagadhoz vettél.
Bár mindenfelé arra érdemesek ültek,
nem kaphattak semmit, csak a hasonszőrűek.
Ki éjt nappallá téve, lélekkel dolgozott,
az új igazság szerint a legtöbbet bukott.
Nem elég, mit az élet arányosan nyújthat,
a nagy vagyonért önzőn, bárkire lesújtasz.
Szentként látod magad, más viszont mákvirág,
gyilkos kórrá vált a hatalommániád.
Törölnéd a múltat, vagy átírnád szépen,
mennyi mindent nem tudsz, egyenesen szégyen!
Ki tárgyalna, vagy épp kritizálni próbál,
gyors repüléssel könnyítesz a dolgán.
Legfőbb segítőid alázod meg sorban,
e rémtetteid még bánni fogod holtan!
S bár vitathatatlan, számos az erényed,
szíveket dobbant meg mesteri beszéded.
A gondot s megoldást kiválóan látod,
csak árnyékot vet rá masszív kapzsiságod!
Oly könnyű volna hinni: jóságod örök,
csak ne tudnánk, mi megy a kulisszák mögött!
Nyomasztó a légkör, nem látni kiutat,
csökkenő híveknek játszod a nagyurat.
Egy virgonc kiskölyök nyit rád vadul ajtót,
s fejéhez vágnád a tömött hamutartót!
De nem! Hamis híred remegve vigyázod,
mert még nem inoghat meg lelki világod!
Eljöhet a kor, hol nem óv meg több szabály,
s ott számol le veled a legélesebb magány.
Rájössz, hogy háttér nélkül utolsó senki vagy,
hisz kiürül a terem, s minden barát elhagy.
10 hozzászólás
Szia Tamás!
Jó tömény verset kanyarítottál. És félve jelentem ki, hogy értem a versed. (Ahogyan akarom) Ha jól értem, akkor elég jó álcába raktad kritikádat. De ne én legyek aki leleplezi. :))
Írtad a bemutatkozásodba, hogy igényeled a kritikát. Amit most írok nem is annyira kritika, mint inkább meglátás. Egy-két rím tisztázásra szorul, vagy inkább hagyd is el, mert időnként emiatt lendületét veszti az egyébként klassz, sokatmondó versed. Remélem tényleg nem veszed zokon, hogy ezt megjegyeztem.
Üdv
Zoli
Kedves Zoli!
Köszönöm, hogy nem akarsz leleplezni. Egyrészt bizonyos szabályokat be kell tartanom, hogy ne ártsak se magamnak, se az oldalnak, ezért inkább visszafojtom a nagy radikalizmust, és szeretném, hogy fent maradjon a vers. Hiszem, hogy nem kell a gyereket feltétlenül a nevén nevezni ahhoz, hogy azonosítható legyen. Emellett a szabad értelmezés lehetőségét is meghagynám, mert az itteni leírás több személyre és csoportra is ráillik. Egy valamire való írásmű általában nem túl direkt és szájbarágós.
Nem veszem zokon a megjegyzésed, én is látom a rímekben lévő hiányosságokat, de amíg nem találom meg a legjobbnak vélt megoldást, így maradnak. Néha nehezemre esik úgy írni, hogy jó legyen a ritmus, és a mondanivaló se csorbuljon. Köszönöm bőséges hozzászólásod és segítő megfigyelésed.
Üdv.:Tamás
Rendkívüli tapintattal, de remekül összeeszkábáltad ezt a verset, kedves Tamás.
Magam is a tartalom híve vagyok, vagyis, ha valaminek csorbulnia kell, legyenek azok inkább a szabályok, csak a tartalom legyen hiteles, őszinte, kerek… Te ezt remekül megoldottad.
Gratula!
üdv. Ida
Kedves Tamás !
Remekbe szabott ez a versed.
Nekem nagyon tetszett ahogy bújtatva, mégis szókimondóan írtad meg.
Szeretem az őszinteséged és nyíltságodat.
Nekem nagyon tetszett !
Szeretettel: Zsu
Kedves Tamás!
Mint a műveidtől megszokhattuk velős a vers. A tartalom számomra egyértelmű és ki kell mondjam egyet is értek veled. A szerkezet nagyon átgondolt, a téma pedig aktuális, mondhatni minden korszakban megállhatja a helyét a magyar történelemben, de akár világtörténelmet is írhattam volna.
A rímeiddel nekem semmi bajom, gördülékeny a vers, irigylésre méltóan megfontolt minden szavad. Prímán sikerült, bár én az utolsó versszakot kicsit létidegennek érzem, valahogy kilóg a sorból. Az összkép, az összhatás szuper. Üdv. Szilvi
Kedves Tamás!
Egy ideig távol maradtam részben elfoglaltságom miatt, másrészt azért, mert elromlott a gépem. De most igyekszem kicsit szétnézni ismerősök között. Jól tettem, mert kedvemre való, amit itt találtam, nagy tartalommal, amit tudom, nem könnyű kicsit álcázva, de le kell írni. Nekem ugyanis az a véleményem, hogy aki író, annak nem lehetősége, hanem kötelessége leírni a tapasztaltakat. Én is jártam úgy, hogy beleavatkoztak, s a lényeget ki kellet emelnem, finomítottam. De miért? Ami történik, az történelem, s azt nekünk kortárs-íróknak kötelességünk a világ elé tárnunk.
Mondhatom, élvezettel olvastam a szépen becsomagolt mondataidat, amelyek jó szemek előtt félre nem érthetők. Örülök, hogy rátaláltam, gratulálok!
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Ida!
A "rendkívüli tapintat" mögött olykor iszonyatos harag és indulat húzódik meg. Csak az irodalmi szalonképesség miatt fogtam magam némileg vissza. Szeretem, ha a formai kritériumokat is minden szempontból teljesíteni tudom, ennél a versnél is kezdetben aggályosan vigyáztam az egyforma szótagszámokra, de később azt éreztem, hogy már nem természetes, ha folyton átírok és számolgatok. A tartalom egyértelműen mindennél fontosabb. Köszönöm látogatásod. Üdv.:Tamás
Kedves Susanne!
Próbálok minél őszintébb hangot megütni, már csak azért is, mert jó értelemben véve nincs tétje egyik írásomnak sem, csak a magam szóvivője vagyok. Ez igen nagy öröm számomra, és az is, hogy szívesen olvastad ezt a versem is. Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Kedves Angyalka!
Az utolsó versszak több részét fejben már korábban megfogalmaztam, pl.: az "ajtót-hamutartót" rímpárt, és valamiért mindenképp be akartam illeszteni a versbe. Az első 5 strófát "frissen" költöttem. Talán ezért hat életidegennek az utolsó versszak. Pár hónapja, nem pont ebben a témában, de ugyanezzel a címmel elkezdtem már írni egy verset, de az valahogy elkallódott. Most már valószínűleg így is marad.
Boldog vagyok, hogy egyetértesz velem. Köszönöm, hogy írtál.
Üdv.:Tamás
Kedves Kata!
Én egy kisebb tragédiának tartom, hogy az embernek ennyire féltenie és burkolnia kell a véleményét, különben nem akármilyen következményekkel kell számolnia. Ez nagyon nem normális egy demokráciának nevezett világban!
Itt mos leginkább a csalódás, és az ebből eredő düh és reménytelenség szólalt meg bennem, és ez ahhoz hasonló, mint mikor nagyon hiszünk egy értelmesnek látszó dologban, és később rájövünk, hogy szemtelen hazugság és átverés az egész. Az álca viszont jól szolgálja a célt, hogy egyik irányba se tűnjek elfogultnak. Hiszen abszolút nem is vagyok az, és már fogalmam sincs róla, mi lenne a helyes út.
Nagy öröm nekem, hogy időt szakítottál az írásomra, és szerintem is kötelességünk e területen állást foglalnunk. Nagyon köszönöm.
Üdv.:Tamás